Napjaink kötőszava a terrorizmus. Úgy gondolom, hogy a terror nincs mindenhol ott, vannak terrormentes övezetek, de a kifejezést, nem feltétlenül csak a híradókból ismert szövegkörnyezet szerint használnám, hiszen tudjuk, van családon, házasságon belüli terrorizálás is. Astrid Holleeder mindkettőt össze tudta kötni, hiszen testvére, Willem Holleeder nemcsak Hollandia egyik leghíresebb terroristája volt a nyolcvanas években, de saját családját is évtizedeken át terrorizálta. A Júdás című regény így egyszerre Astrid és Willem konfliktusának és az 1983-as Heineken-emberrablási ügynek is emléket állít.

Kép forrása

A Júdás című regény a fentiek alapján máris az egyik legaktuálisabb regény, hiszen a közéletet és szociális, avagy családi helyzetállapotokat is megjelenítő történet sokrétű elemzése korunknak. Ez még akkor is így van, ha a sztori a nyolcvanas évek elején játszódik. A történet középpontjában az Alfred Heineken, sokszoros milliárdos sörgyáros elrablása áll, illetve az ehhez és az ebből vezető út. 
Willem Holleeder klasszikus pszicho- és szociopataként élt családja és munkatársai körében, majd fiatal bűnözőkből álló terroristacsapata élén elkövette az évszázad egyik legnagyobb közismertséget hozó emberrablását. Alfred Heinekent több héten egy nyirkos szoba mélyén tartották leláncolva, s bizony azt is elérték, hogy a dúsgazdag fogoly hozzátartozói kifizessék a brutális váltságdíjat. 
A deal tehát sikerül, Herr Heineken kiszabadul, de persze itt még koránt sincs vége a regénynek, hiszen ezután kezdődik meg a terroristák utáni rendőrségi hajsza, melybe maga Alfred Heineken, mint bosszúszomjas túlélő is bekapcsolódik. A történetben számos bibliai utalás, vonatkozás van, és már ugye a cím is az, csak első blikkre az nem világos, hogy ebben a történetben ki az áruló. Astrid Holleeder végül a hatóságok és az igazság oldalára áll, hogy ezzel egyszer és mindenkorra lezárjon egy korszakot, a bátyja által idegileg és fizikailag is szétcincált család nyomasztó éveinek periódusát.