Di Robilant dokumentarista regénye Ernest Hemingway életének utolsó szakaszát mutatja be korabeli fotókkal és levelezésekkel. A könyv izgalmas jellemrajzot ad az idősödő és akkoriban már „celebritásnak” számító íróról, illetve a kibontakozó botrányos szerelmi háromszögről. 

Kép forrása

1948 őszén Hemingway és negyedik felesége, Mary Welsh, Velencébe látogatnak, hogy helyrehozzák megromlott kapcsolatukat. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek: a jól ismert, csaknem ötvenéves író egy vadkacsavadászaton beleszeret a még középiskolás velencei lányba, Adriana Ivancichba. A kacér és elbűvölő fiatal lány lángra lobbantja Hemingwayben az évek óta már csak pislákoló alkotói energiát.
Andrea di Robilant ennek a különös és beteljesíthetetlen szerelemnek ered nyomába. Bepillantást nyerhetünk Hemingway tépelődéseibe, és megtudhatjuk, milyen árat fizetett Adriana azért a néhány évért, amelyet a sikeres író közelében töltött. Mindeközben valódi műhelytitkok is feltárulnak, hiszen A folyón át a fák közé és Az öreg halász és a tenger világhírű kézirataiban egyaránt felsejlik Adriana alakja.
A szerző, Andrea di Robilant Rómában él, a La Stampa munkatársa. Az Ősz Velencében az ötödik könyve. Gyerekkorában személyesen is találkozott Adrianával és nagy-nagybátyja Carlo di Robilant Hemingwayék velencei értelmiségi körének elmaradhatatlan tagja volt. Személyes élmények teszik életszerűvé a történetet. 
Pietro Spirito, az Il Piccolo publicistája így értékeli a regényt: „Az eddigi irodalmi életrajzok közül talán az egyik legfájdalmasabb és legbotrányosabb szerelmi történet ez…di Robilant figyelemre méltó precizitással rekonstruálja a szerelmesek történetét kiadatlan anyagokkal gazdagítva a regényt…. hatalmas, részletgazdag freskó tárul elénk Hemingway életének utolsó szakaszából, kapcsolatok, szenvedélyek, utazások, kiadói viták, éjszakai tivornyák kaleidoszkópszerű sorozata a festői észak-Olaszországgal a háttérben… [az Ősz Velencében] egy regény tele intrikával és érzelmekkel.”