Úgy áll a helyzet, hogy egy csík kokain és egyórányi videójátékozás az agyunk szempontjából ugyanazt jelenti: dopamin termelést, azaz olyan ingerületátvivő anyag termelését, amitől baromira fel leszünk dobódva. Brad Huddleston Digitális kokain című könyve nem az első, ami ilyen összefüggésekre hívja fel a figyelmet a digitális eszközök, illetve az internet használata kapcsán, de ez az a könyv, ami egy kicsit meg is rémít, ha komolyan vesszük. Márpedig komolyan kell vegyük.

Kép forrása

Ugye emlékszünk, cirka 2004 óta nagysebességű interneten vágtatunk, illetve remélem, mindenkinek megvan 2012, az év, amelytől elterjedtek az okostelefonok. Nos, ez az a két startkő, ahonnan számolnunk kell napjaink függőségjárványait, melyeket a digitális forradalom hozott magával: folytonos böngészés a világhálón, szinte szünet nélküli kajtatás a közösségi oldalakon, enyhén szólva túltolt pornográfia, valamint a videójátékok rendszeres használata. 
Huddleston könyve tényleg rémisztő helyzetet vázol fel, de egyben meg is adja a kiutat a függőségben szenvedőknek. Rémisztő, ahogy elárulja, hogy például a legdurvább digitális addikció, a pornófüggőség, mely az ingyenességnek, a névtelenségnek és könnyű hozzáférhetőségnek köszönhető több államban is tiltott. Egy erről szóló cikkben olvastam nemrég, hogy például Izraelben betiltották a pornóoldalakat, az angoloknál pedig korhatáros beléptetőrendszert alakítottak ki, illetve az USA több államában úgy tartják: „nemzeti egészségügyi krízis”-ről beszélünk a pornófüggőség esetében. 
A Digitális kokain szerzője nem tagadja, hogy az internetre kapcsolt számítógép és okostelefon életünk megjobbítását hozhatja el, de rámutat, hogy a virtualitás sötét oldala nap, mint nap ejti foglyul a felhasználókat. Az is világos, hogy a mai, felnövő generációk már csak mesekönyvekből ismerhetik meg azt a világot, ahol még nem létezett a net, a Google, a Facebook vagy a Youtube, nem volt szelfizés, hashtagelés vagy kontrollcé-kontrollvé. 
Huddleston amolyan riasztópisztolyként is értelmezhető kötete ugyan nagyot szól, de valójában nem ártalmas, persze, inkább figyelmeztet, mint egy figyelmeztető lövés. Könyve érthetően leginkább a gyerekekről szól, aki bizony, bizony, már tizenegy éves koruktól pornót néznek, akiket az interneten keresztül zaklatnak, s akik a netfüggőség különböző vállfajai és együttes hatásai miatt egyre rosszabb osztályzatokat visznek hazai, ugyancsak a neten fityegő, és éppen ezért talán rájuk már kevesebb figyelmet fordító szüleiknek. A kötet e-book változatban nem elérhető, de ez szerintem nagyon okos dolog így. Okosabb, mint egy telefon.