Fantasztikus ötlettel állt elő Szív Ernő, alias Darvasi László író, aki a Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba című regényével több tekintetben is újat hozott a magyar irodalomba. Ez pedig valljuk be, nem könnyű feladat manapság, amikor már annyi mindent kitaláltak, kifacsartak. A szerző még egy új fogalmat is alkotott, hogy megértsük új művét, illetve annak születési szándékait, ez pedig a „lefogalmaz”.

Kép forrása

A Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba című regény egy átfogó történet a magyarok történelemről. Szív Ernő azt vállalta, hogy Vereckétől Visegrádig viszi el a históriát, de nem ám akárhogyan, slankul odakenve, slendriánul, hanem a korszakok nagy alakjai nőtársai, feleségei, híres, hírhedt szeretői szemszögéből eldalolva. Láttunk persze már ehhez hasonlót (szóval mégsem olyan oridzsi a cucc…) de Weöres és Esterházy után szabadon szabad-e? A válasz persze: legyen meg. 
Az pedig, hogy ki is Rienzi Mariska, nos, ő egy mindenképpen hiánypótló irodalomtörténeti tünemény. Igen, ő az, aki a nemzet egyik legnagyobb (de a temetését tekintve mindenképpen a legesleg) költője, az bizony Ady Endre, kinek ez a perszóna a halálos szifilszt átadta. Nem gondolnám, hogy a feministák „mint tót az anyjának”, nekiesnek majd Szív Ernőnek ezért a konstellációért, de a she.hu vérmesvumen oldal például ezt írja a témában: „Állítják, hogy Adyt valamilyen nemi betegség vitte a sírba. De vajon tényleg a nők miatt kellett meghalnia? Tény, hogy a szerelmi légyottok következtében szifiliszes lett, amely korának egyik legelterjedtebb nemi betegsége volt. A korabeli forrásokat bújva azonban kiderül, hogy Ady életmódjával se túl sokat tett azért, hogy meghosszabbítsa életét.” 
Minderről és a most ajánlott regényről pedig az jutott eszembe, hogy Szív úr könyve azért zseniális, mert – és itt a nők pártját fogom – nem a nők tehetnek a világ- és a magyar történelem baljóslatú folyásáról, és ez sokszorosan megjelenik a Meghívás… című regényben. Így aztán Szív Ernő története is valahol erősen jópofa, egy fantasztikus elmekaland arról, hogy hogy látják a nők a férfiak által szétrongált, lefogalmazott, vacak kis világot.