Kodolányi János posztumusz Kossuth-díjas íróra emlékeztek születésének százhuszadok és halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a Baranya megyei Vajszlón.

Kép forrása

Horváth István, az ormánsági nagyközség polgármestere elmondta: Kodolányi János, a népi írók kiemelkedő képviselője ugyan csak egy bő esztendeig élt a településen gyermekkorában, azonban az ott megkötött barátságainak köszönhetően még évtizedeken keresztül visszajárt a faluba. Az író vajszlói élményei több művében is feltűnnek. A Sötétség, a Böbék Samu búcsúja és a Földindulás című novelláinak, valamint a Szép Zsuzska és A vas fiai című regényeinek bizonyos alakjait is a megismert vajszlói emberekről mintázta. A Keserű ifjúkor című kisregényciklus első része, a Feketevíz életének e szakaszáról szól.
A nagyközségben emlékmúzeum is működik Kodolányi tiszteletére, és a helyi általános iskolát szintén róla nevezték el. Az író halálának ötvenedik évfordulóján, tartott megemlékezés műsora egy Kodolányi Jánosról mintázott, évtizedekkel ezelőtt készült, azonban a nagy nyilvánosság előtt eddig be nem mutatott mellszobor avatásával indult. A képzőművészeti alkotást az emlékmúzeumban helyezték el.
Kodolányi János a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírója (akárcsak barátja, Németh László), világirodalmi rangú epikus. Könyvei évek óta több kiadásban és nagy példányszámban jelennek meg. A mai irodalmi- és közéletben és közoktatásban jelentőségéhez képest méltatlanul kevéssé elismert; az irodalmi- és közélet más berkeiben és a szélesebb közönség körében ugyanakkor évtizedek óta töretlenül népszerű, sőt újabban Várkonyi Nándorral és Hamvas Bélával együtt – elsősorban Jókai Anna elnevezése nyomán – „a nagy triász” néven emlegetve, mint „szellemi iránytű” meghatározó jelentőséggel bír.
Munkássága valamennyi irodalmi műnemre kiterjedt. Életének inkább késői szakaszában regényíróként nemcsak a magyar, hanem a világirodalom nagyjai sorába is beírta magát, műveit több nyelvre is lefordították.