Hát mit tagadjam, nekem a John Malkovich, Gary Sinise – féle változat tetszett jobban az Egerek és emberek regény filmfeldolgozásai közül. John Steinbeck 1937-ben írt története az Amerikát is sújtó világgazdasági válság egyik szépséges és tanulságos mementója, mely tükörben, akár akarjuk, akár nem, mostani arcunkat is megláthatjuk. Kérdés, hogy melyiket: az állatit vagy az emberit…

Kép forrása

Azon szerencsések közé tartozom, akik születési idejüknek és zajos nyugatsznob felmenőinek és a nyolcvanas évek hazai rocksztárjainak is köszönhetően olyan írókat, költőket olvashatott, mint John Steinbeck, Vonnegut, Heller, Salinger, no, meg a zseniális habókosok, köztük Kerouac, Borroughs és persze a kihagyhatatlan Ginsberg, majd később Hunter. Sokan voltunk így. John Steinbeck mindezek közül is kiemelkedett, hiszen ő volt, aki a leginkább klasszikussá vált a szó irodalomtörténeti értelmében. 
Az Egerek és emberek 1937-ben jött ki, gyorsan sikeres lett, az Egyesült Államokat sújtó válság egyik mementójaként is, így érthető volt, hogy a színpadi változatot hasonló rajongás és népszerűség övezte, miként a regényből készült két filmváltozatot is. A magyar kiadás is a második (javított) kiadáson van túl, a legutóbbi 2016-os. 
A történet két főhőse, a szellemileg visszamaradott, de bivalyerős Lennie és az eszes, energikus, töpszli George, akik főként mezőgazdasági alkalmi, idénymunkákból próbálják fenntartani magukat. Egész pontosan a napi bevetőre elég a nem éppen könnyű munka, ráadásul farmergazdaságról farmergazdaságra való vándorlásukkal amolyan nincstelen, gyökértelen kóborlók. Tervük, hogy tegyenek ez ellen és közösen vegyenek egy tanyát, ahol végre a maguk uraként megállapodhatnak. A gondok, bajok, ugyanakkor mindig utolérik őket, mivel Lennie, a mamlasz, apró elméje és hatalmas testi ereje miatt állandóan balhéba keverednek. A két fiatalember sorsát az sem könnyíti meg, hogy a gazdasági válság idején sokszor nem éppen a szolidaritás a különféle emberek és közösségek meghatározó karaktere. A kisregény kategóriába sorolt, mégis nagyívű történet emberségről, sziszifuszi küzdelmekről, türelemről, türelmetlenségről, komikumról és tragédiáról szól. Felejthetetlen, kedves-bús regény, melynek üzenete, válságtól és fejlődéstől függetlenül, sajnos, máig aktuális.