Új könyv jelent meg a huszadik századi magyar képzőművészet jelentős alakjáról, Bajor Ágost festő, grafikusról. Babits Mihály és több művészettörténeti alak barátja ismerőse Esztergomban ápolta, folytatta kapcsolatait, így a róla szóló könyv is, a város támogatásával valósult meg, Bajor városa – Bajor Ágost és Esztergom címmel.

Kép forrása

Korábbi hasonlóival ellentétben a mostani Bajor Ágost könyv több cél alapján valósult meg. A kiadvány alkotói egyrészt újra elmesélik a kalandos életutat, s azt korabeli dokumentumokkal és fotókkal illusztrálják. Másrészt továbbra is törekedtek Bajor Ágost munkásságának feltérképezésére, annak a különleges érzékenységnek, egyszerre lírai és technikai szempontból is egyedi ábrázolásmódnak a bemutatására, ahogy Bajor portrékat, tájképeket és csendéleteket alkotott. 
Az Esztergomi Vármúzeum közel egy hónapja nyitotta meg az alkotó magángyűjteményekben lévő műveinek kiállítását. Ennek megnyitóján hangzott el, hogy Bajor Ágost nem kívánt stílusteremtő lenni, alkotói pályáján ugyan sajátos jegyeket magukon viselő grafikákat és festményeket hozott létre, de ezeket semmilyen izmusra nem mondtak igent, de nemet sem. Bajor életrajza már egy kissé változatosabb, tüzértisztként vett részt az első világháborúban, ahol szintén kamatoztatta Isten adta tehetségét, katonatársairól és a különféle harci cselekményekről szuggesztív rajzokat készített, melyek a Bajor-életmű talán, több szempontból is legizgalmasabb darabjai. 
Munkássága, érthető, közérthető, tájképei, portréi, aktjai, csendéletei hazai és nemzetközi díjakat, elismeréseket is jelentettek számára, rendkívül termékeny alkotói pályafutásának fontos állomása az egyház számára készített portrék, tájképek sorozata. Emellett nagy mennyiségű esztergomi tájképet, városrészletet örökített meg festményein, grafikáin Esztergomról, melyek a mai napig mérvadó hitelességgel tudósítanak a több, mint ezeréves város ötven-hatvan évvel ezelőtti állapotáról, látképéről. 
Bajor Ágost 20. század első felének Esztergom, illetve Esztergomban vendégeskedő, vakációzó szellemi elitjéhez tartozott, ahhoz a társasághoz, ahol természetesen olyanok határozták meg az irányokat, mint Babits Mihály, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes vagy Simándi Béla. A könyv ezekre az irodalom- és művészettörténeti exkluzív találkozásokra is kitér, fotókkal és korabeli jegyzetek, naplórészletek beidézésével.