Bármily horrorisztikusan hangzik ez az olvasni szerető emberek számára, manapság a háztartási hulladék mellett a könyv az egyik leggyakoribb dolog, ami „civilizált” világunkban szemétre kerül. Néhány évtizeddel ezelőtt ez még elképzelhetetlen lett volna, ma már azonban az új technológiák megjelenésével sokan, különösen a fiatalabb korosztály nagyobb része egyre kevesebbet olvas, ismeretforrásként inkább a gyors információkat szolgáltató számítógépet, okostelefont használja, s így a könyvek „mennek a levesbe”, vagyis egy darabig kerülgetik őket a lakásban, majd végül egyszerűen kihajítják a szemétbe. 

Kép forrása

Az ürömben az öröm, hogy a szelektív hulladékgyűjtés elterjedése óta a kidobásra szánt példányok jó része a papírhulladék közé kerül, s ennek köszönhető, hogy Ankarában néhány utcaseprőnek zseniális ötlete támadt: a szemétben talált, még viszonylag jó állapotú könyveket elkezdték félrerakosgatni, s ezekből lassanként egy egész könyvtárra valót gyűjtöttek össze.
Hihetetlenül hangzik, de ily módon mindössze hét hónap alatt több mint ötezer kiadványt mentettek meg a megsemmisüléstől. A talált kincseket szépen megtisztogatták, rendbe hozták és kategóriák szerint csoportosították, majd egy elhagyott téglagyárban egy valóságos, működő könyvtárat állítottak össze belőlük, amelyet ingyenesen meg is nyitottak a nagyközönség számára. Ez a tér ráadásul maguknak az utcaseprőknek is mintegy második otthonukká vált, ahová rendszeresen betérnek, hogy olvassanak, beszélgessenek vagy lejátsszanak egy jó kis sakkpartit. A könyvtár választéka igen széles, a régi lexikonoktól a regényeken át a folyóiratokig terjed.
Ezek a nagyszerű emberek azon túl, hogy önerőből egy közösségi teret hoztak létre a környékbeliek számára, a környezetvédelem terén is jelentős munkát végeznek, hiszen a kidobált könyvek minden bizonnyal a hulladékégetőbe vagy szeméttelepekre kerülnének, hogy ott várják pusztulásukat. 
Képzeljük csak el, ha a világ minden utcaseprője csatlakozna a kezdeményezéshez...