Vajmi keveset tudunk innen, közép-keletről nézve a nyugati országok náci, kommunista múltjával való lelkiismereti vívódásaira. Jeroen Olyslaegers Védőr egy ugyancsak ritkásan ismert ország, Belgium múltjába kalauzol el bennünket, mégpedig a második világháború idejébe, melyben a főhős, bár menekülni kíván, mégsem úszhatja meg sorsa elől, nácikkal vagy nélkülük. Ez itt a kérdés.

Kép forrása

A Védőr 1940-ben játszódik Belgiumban, abban az időben, amikor a flamand ország náci megszállás alá került. A történet főhőse, Wilfried Wils mindenáron meg akarja úszni a háborút és a katonáskodást, csak, hogy a fasizálódó Belgiumban immár nincs hátország és front, hiszen minden területen folyik a harc. Wils a kötelező munkaszolgálatot elkerülendő, azzal próbálkozik jelentkezik rendőrnek. Antwerpenben ekkor már megkezdődött a zsidók letartóztatása, deportálásra felkészítése, munkatáborokba szállítása. És bár Wils egyelőre nem gondol semmi rosszra, valahol már lassan, de biztosan körvonalazódik egy átfogó „rendteremtés”, melyről mi már tudjuk, hogy milyen végzettel jár. 
Wils naivitását jól ellensúlyozza barátja Lode, aki egyben kollégája is, ő inkább megmenteni próbálja a zsidó polgárokat. A két barát így ellentétes oldalra kerül. A történet nagyon gyorsan átcsap egy véresen komoly erkölcsi alapkonfliktusba, ahol emberség, barátság, túlélés és áldozathozatal áll szemben embertelenséggel, gyűlölettel, gyilkossággal és népirtással. 
A regény végére persze minden világossá válik Wils számára is, és mi olvasók nemcsak Belgium egy tán eddig kevéssé ismert fejezetéről tudhatunk meg többet, hanem a főhős személyiségformálódását is végigkövethetjük. Ahogy egy klasszikus szép regényhez illik.