Ambivalencia
A költészet napjának közelgettével az ember szemezgetni kezd kedvenc poétái írásai közül, lélekben hangolódva e jeles napra. Választásom most egy szárnyait próbálgató, kezdő költőre esett, akinek írásai még nem törtek be a magyar irodalom frontvonalára, magánkiadásban megjelent művei azonban méltók a figyelemre.
Ambivalencia című kötetében Peremartoni Zsuzsanna hatásos és sokatmondó képekben villantja föl az ambivalenciák között imbolygó ember élményvilágát. „Mi lett a tegnap / derűiből? / A kacagások megfagytak / a pohár alján” (Életünk).

Kép forrása
Az alanyi szemléletű költő magas színvonalú lírát művel, s bár a versek többsége tárgyilagosan szemléli a világot, szó sincs formai vagy témabeli egyhangúságról. Hangvétele vallomásos, ugyanakkor mindig törekszik objektivitásra, távolságtartásra, hogy a lehető leghitelesebb képet rajzolja a világról és a világ eseményei által kiváltott érzelmeiről. „Könnycsatornáimból a sós / áradat jelzi most, / hogy boldog vagyok” (Milyen jó…). Klasszikus költői képek helyett, szenvtelen realizmussal ábrázolja a világot, puritán eszközökkel fejezi ki léttapasztalatait és elvágyódását.
Költeményeibe a mindenki által ismerős életérzések közé megindítóan intim vallomások szövődnek a volt szerelemről, elveszített hozzátartozókról, a jelenben kísértő múlt árnyjátékéról, amelynek mély fájdalma több versből is visszaköszön. Kötetében a szerelem ugyanolyan központi elem, mint a német kultúra vonzó hatása, vagy saját magyarságtudata. Az elvágyódás visszatérő elem a versekben, az írónő korábbi kötetében Itália iránti rajongását verselte meg, most Franciaország jelenik meg több költeménye középpontjában. Kifejezetten érdekes az a néhány rövid vers, amely a még fiatal szerző gondolatvilágát tükrözi (Gondolatok 16 évesen).
Műveit a költőnő a 2015-ben elhunyt autodidakta grafikus, Kiss Balázs emlékének szentelte, akinek rajzai kísérik a verseket is. A kötet az szentimentális költészetre fogékony olvasóknak ajánlható.
Ambivalencia című kötetében Peremartoni Zsuzsanna hatásos és sokatmondó képekben villantja föl az ambivalenciák között imbolygó ember élményvilágát. „Mi lett a tegnap / derűiből? / A kacagások megfagytak / a pohár alján” (Életünk).

Kép forrása
Az alanyi szemléletű költő magas színvonalú lírát művel, s bár a versek többsége tárgyilagosan szemléli a világot, szó sincs formai vagy témabeli egyhangúságról. Hangvétele vallomásos, ugyanakkor mindig törekszik objektivitásra, távolságtartásra, hogy a lehető leghitelesebb képet rajzolja a világról és a világ eseményei által kiváltott érzelmeiről. „Könnycsatornáimból a sós / áradat jelzi most, / hogy boldog vagyok” (Milyen jó…). Klasszikus költői képek helyett, szenvtelen realizmussal ábrázolja a világot, puritán eszközökkel fejezi ki léttapasztalatait és elvágyódását.
Költeményeibe a mindenki által ismerős életérzések közé megindítóan intim vallomások szövődnek a volt szerelemről, elveszített hozzátartozókról, a jelenben kísértő múlt árnyjátékéról, amelynek mély fájdalma több versből is visszaköszön. Kötetében a szerelem ugyanolyan központi elem, mint a német kultúra vonzó hatása, vagy saját magyarságtudata. Az elvágyódás visszatérő elem a versekben, az írónő korábbi kötetében Itália iránti rajongását verselte meg, most Franciaország jelenik meg több költeménye középpontjában. Kifejezetten érdekes az a néhány rövid vers, amely a még fiatal szerző gondolatvilágát tükrözi (Gondolatok 16 évesen).
Műveit a költőnő a 2015-ben elhunyt autodidakta grafikus, Kiss Balázs emlékének szentelte, akinek rajzai kísérik a verseket is. A kötet az szentimentális költészetre fogékony olvasóknak ajánlható.
Egypercesek

Önreflexió, emlékezés, belső utazás
Irodalmi kvízzel, koncertekkel és szubjektív tárlatvezetésekkel is készül a PIM a Múzeumok Éjszakájára
Mi lesz a hagyatékokkal?
Könyves hagyatékok, gyűjtemények feldolgozása áll a közelgő tanácskozás fókuszában
Korszak és költő
Kormos Istvánról rendez műhelykonferenciát a PIM