Catherine Millet Féltékenység című új regénye kapcsán azon kezdtem el gondolkozni, hogy megváltozhat-e az olvasó szexuális élete egy e témáról szóló könyv hatására, de bevallom férfiasan, nem találtam meg a választ. Az biztos, hogy ha a szerző első, világsikert aratott kötete, az M. szexuális élete című munkája a kötés, akkor ez, a Féltékenység az oldás. Amott az érzékek tébolya, emitt már az érzelmek dilije zúzza le az olvasót.

Kép forrása

Vágy- és vágykeltő látvány centrikus korunkban, amikor az erotománia a napi kommunikáció csirize, mit is várhatnánk az elmúlt évek legnagyobb hatású erotikus irodalomban jeles írójától? Mi mást, mint egy kis pihenőt, ugye. És meg is érkezett ez a pihi, hiszen Catherine Millet, az M. szexuális élete című önéletrajzi (?) regénye után már nem felborzolni akarja a rántásszagú otthonkában csoszogó háztartásbelieket, úgy tűnik most az ágy és vágy helyett a legbensőt tárja eléjük. Ez a belső pedig nem más, mint a magyar kiadó, szerkesztő által már a borítóban jól megfogott „zöldszemű szörnyeteg”: a féltékenység témája. 
A história szerint a főhősnő ezúttal férje iránt érzett féltékenység marja szét, miután megtalálja párja íróasztalán azt a borítékot, melyben csak úgy hemzsegnek az aktfotók. Mit aktfotók? Egyenesen pornográf felvételek! M. tehát őrjöng, de ezúttal nem testével teszi ezt, hanem lelkével, ott, ahol ez a bestiális érzemény befészkeli magát. 
A Féltékenység egy krízisregény, egy amolyan mélylélektani áskálódás a női psziché legalsó regisztereiben. Millet tulajdonképpen itt is lubickol, s kiderül, hogy miként korábban rendkívül jól állította saját testét és testiségét a fantázia szolgálatába, úgy hasonlóan nagy vegyelemzője lelke elvadult és megvadult szörnylényének.