Az 1955-től 1989-ig tartó első rész után megjelent az 1990-től 2011-ig tartó időszakról szóló második napló publikált változata, az Éji Nap – Nappali hold című is. Csoóri Sándor, a 2016-ban elhunyt kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró nemcsak alkotói és politikai tartalmú szövegeit, gondolatait olvashatjuk naplójában, hanem az eddig kevéssé ismert magánéletéről szóló epizódokat is.

Kép forrása

Mintegy harminc éve őrzöm Csoóri Sándor Breviárium című kötetének dedikált példányát, még a rendszerváltozás előttről. Mert a sorsfordító, pártszakító 1988-as évben adták ki a könyvet és a szerző ekkor járt újra Esztergomban, ahol – minő véletlen (?) –, az akkori munkahelyemen, a könyvesboltban dedikálta. Aztán két év múlva újra láthattam, akkor a Magyar Demokrata Fórum pártot mutatta be a királyvárosi érdeklődőinek a művelődési ház zsúfolásig telt színháztermében. Talán írtam is, dicsekedtem is ezzel a két életmomentummal e rovatban. 
Most újra felidéztem ezeket a pillanatokat, amikor kezembe fogtam Csoóri Éji Nap – Nappali hold című naplójegyzeteket és töredékeket tartalmazó könyvét. És nem tudom eldönteni, hogy a napló első vagy második fele izgalmasabb, fontosabb, hiszen a szerkesztők jól választották szét az idő tengerét – a tengernyi időt, amit Csoóri lejegyzett és jegyzetekkel jelölt –, s a vízválasztó természetesen és logikusan a rendszerváltás, a rendszerváltozás konkrét éveinél történtek. 
Csoóri így ír az azóta legendássá vált naplóírása kezdetéről: „Üljek le naponta naplót írni? Zárkózzak be, hogy ne lássak és ne halljak embert saját elidegenedett személyem körül? Rövidke idő alatt legföljebb a nedvkeringés indulhatna meg, de ha el kell metszeni a gyökereket újra, vége lesz mindennek. Egyetlen megoldásnak látszik, hogy a naplóírás igénye nélkül ülök le egy-egy fél órára ez elé a füzet elé, s mint aki teszeget-veszeget, megpróbálok a magam világában tájékozódni.”