Boldog nőnapot! Ma sokat írunk a nőkről. Például arról a szökött apácáról, aki fondor módon hagyta ott a zárdát, hogy a test örömeinek élhessen. A bulvárlapokba való sztori a középkorban esett meg, s egy érseki feljegyzésben maradt nyoma, amelyet egy tizenhat kötetes nyilvántartásban fedeztek föl a yorki egyetem történészei az egyik könyv margóján.

Kép forrása

William Melton érsek 1318-ban kelt bejegyzésében dörgedelmes szavakkal ostorozza a szökevényt. Melton szerint Joan, az apáca „arcátlanul félresöpörte a vallásos illemet és a neme szemérmét” és bűnös elméjétől sarkallva testi kórságokat szimulált, halottnak tettette magát, nem rettegve lelke egészségéért, és számos cinkos gonosztevő segítségével, előre megfontolt szándékkal készített egy bábut a saját teste hasonlatosságára, hogy félrevezesse az odaadó hívőket, és nem szégyellte úgy intézni, hogy megszentelt helyen temessék el. 
Így Joan észrevétlenül vehetett búcsút a kapufélfától, s csak később derült ki, hogy „alattomos, alávaló módon… hátat fordított az illendőségnek és a vallás jótéteményeinek, és a paráználkodás által csábítva tiszteletlenségbe bonyolódott, és gőgösen elfordította élete ösvényét a testi élvezetek felé és el a szegénységtől és az engedelmességtől és megtörve esküjét és eldobva a vallásos szokásokat, most szabadon kóborol hírhedt veszedelembe sodorva lelkét és botrányba az egész rendjét.”
A szökött apáca aztán szigorú parancsot kapott: „Leeds-i Joan, korábban a yorki St. Clement zárda apácája, térjen vissza otthonába”. De, hogy visszatért-e azt nem tudjuk. Sarah Rees Jones professzor úgy kommentálta a közelmúltban felfedezett bejegyzést, hogy a történet rendkívüli és leginkább egy Monty Python-szkeccsre emlékezteti. Persze azt is elmondta a professzor, hogy maga a szökés szinte hétköznapinak számított akkoriban. A feljegyzések szerint viszonylag sok szerzetes és apáca hagyta ott a rendházát. De Leeds-i Joan eredetisége mindenképpen kivételes.

Forrás