A napokban találkoztam távolabb élő egyetlen gyermekemmel, aki azt a jó hírt mondta, hogy „jön a harmadik unoka”. Nagyapaság, apaság, fiúság érzései kavarognak ilyenkor az emberben, s mindezek csillagképekként való ragyogása, melyre rásegít a tavaly megjelent, s akkor immár az én kezemben is lapozott Petri 75 – Közelítés című Petri Lukács Ádám kötet. 

Kép forrása

Mélységek mélységének titka tárul fel e csodálatos kötetben, melynek első lapjai egyikén a következőket olvashatjuk az impresszumban: „Kertész Imre Intézet/Közép- és Kelet európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány. Felelős kiadó: Schmidt Mária.” Petriről, a költőről már elég sok (na, jó, sosem elég) könyv jelent meg, természetesen eddig kiadottjai, eddig kiadatlanjai és prózai dolgok is. Ez utóbbit a fia, Petri Lukács Ádám írta, ami egy végtelenül hangulatos, kedves, hátborzongató családnapló zanza Auschwitztól Budapesten át Dunaalmásig. 
A kötet életfejezeteket jelző fotók és azokhoz illesztett memoárszeletekre osztható. A költő fia emlékezik, ő idézi meg a nyolcvanas, kilencvenes évek talán legfontosabb magyar lírikusának alakját, s annak régmúlttal, a sutba dobott hagyománnyal, a csupaszív családdal, a fenekestül felfordult nőszemélyekkel, huncut gyermekekkel, vodkaillatú estékkel, hajnalokkal és nappalokkal és filozofikus orvosi, kórházi élményekkel teli életét. Nem titok, nagy Petri-fan vagyok, nekünk a kilencvenes években ő volt a magyar Ginsberg, egy igazi beatnik költő, aki szabad és vad, szilaj és zsivány és persze szókimondóan forradalmár a politikában és a szexualitás kommunikálásában. 
Egy dolog nem világos, és ennek miértjét rögtön olvasóinkra bízom: hogyan lehet, hogy a 2018 őszén könyvbe rendezett, születésnapi kötet előszavában arról írnak Schmidt Máriáék, hogy a jelölt szerző, ellentétben a felelős kiadóval, felelőtlen volt, hiszen többszöri abajgatásra sem írta meg a megrendelt és támogatott könyv anyagát az apa Petri György 75. születésnapjára, osztán mégis itt van egy, ahogy ők írják, „töredékek”-ből álló albumkötet. A kedves hangú dorgálásból is látszik, hogy a kiadó is látta vala, hogy ez biza jó így. Legfeljebb a nyolcvanadikra jön ki az a bizonyos nagymemoár.