Osztrigás Mici legyen a talpán, aki ellent tud állni egy-egy ínycsiklandó tengeri csemegének. Mireille Guiliano A francia nők nem számolnak kalóriát – Ínyencségek Párizsa korábbi könyvsikerén felbuzdulva újabb bédekkert ad a gyengébbik és kifinomultabb nem kezébe.  A könyv nyomán kiderül, hogy miért mondják: az osztriga a kagylók arisztokratája.

Kép forrása

Hasonlóan a kaviárhoz – tengeri kaja lévén – az osztriga is sokáig az elit tébolyának, kiváltságának számított hazánkban. De helyesbítek: most is az. Már csak azért is, mert tengerünk, óceánunk továbbra sincs, ennél fogva az osztriga egzotikumnak számít, de ha lenne is tengerünk, ismerve a nemrég napvilágra került víziállat fogyasztási magyar statisztikát, nos, lehet, hogy osztrigából akkor sem ennénk sokat. 
Most, hogy jól kiokoskodtam magam, rátérnék Mireille Guiliano A francia nők nem számolnak kalóriát – Ínyencségek Párizsa című kötetének ajánlására. Guiliano többek között korábbi, hasonló műve, A francia nők nem híznak című műve okán vált ismerté, új kiadványa célkeresztjében pedig valójában nem is az áll, hogy a francia nők számolnak-e kalóriát, avagy sem, hanem az osztriga. 
Mielőtt belelapozunk a könyvbe, nézzük, mi a különbség az osztriga és a kagyló között, gyanítom, hogy ez utóbbival mégis csak gyakrabban találkozik a magyar ember. A lényeg, hogy a nagyobb halmaz a puhatestűeknek mondott kagylóké, azon belül található az osztriga halmaz. Egy író találóan fogalmazott a viszonyról: „Az osztriga a kagylók arisztokratája.” Legalábbis, ami a gasztronómiát illeti. 
A francia nők nem számolnak kalóriát című könyv pedig hát pont erről, tehát a konyhaművészetről szól. Nem kell betűről-betűre ismernünk Osztrigás Mici történetét ahhoz, hogy tudjuk, hogy a franciák mily nagy előszeretettel folyamodnak a tengeri herkentyűk fogyasztásához. Nos, Guiliano könyve egy igazi osztriga-kalauz, egészen az osztrigafajtáktól, valamint az osztrigafogyasztás kultúrtörténetétől az osztrigás ételek receptjein át a legkülönfélébb gasztronómiai trükkök, osztrigabárok felsorolásáig. Nem állítom, hogy a kötet elolvasása után rögvest osztriga-fanokká válunk, de tény, hogy lelki szemeink előtt feltűnő víziók alapján megkívánható az ízes szavakkal leírt ételféleség. És ugye a bölcsesség, a tanulság is ott van: hát persze, hogy nem számolják azok a csoda csini francia fruskák és mademoisellek a kalóriákat, mivel a tengeri kaja fölöttébb kalóriaszegény.