Ha most arra kérjük fiatalabb és idősebb olvasóinkat, hogy nevezzenek meg két közhelyesen visszataszító állatot, akkor nagy eséllyel lenne ebben a halmazban a patkány és a disznó. Dóka Péter Szupermalac és Űrpatkány című meséjében pedig pont e két lény veszi fel a galaktikus méretű harcot a rossz ellen.

Kép forrása

Kissé morbid, de mindenképpen vicces Dóka Péter új mesesorozata, melynek első része, a Szupermalac és Űrpatkány (polgári nevükön Csocsómalac és Patipatkány) máris megadja a hangvétel lényegét, Shakespeare-rel élve: szép a rút és rút a szép! 
A mese lényegében egy immár hagyományos történetmesélési recept alapján készült, egy most divatos, olyan felállásról szól, melynek kurta-furcsa, esetlennek tűnő hőseivel talán könnyen azonosulhatnak a gyerekek, s remélem, hogy ezt a gyerekpszichológusok is megerősítik. Szupermalac és Űrpatkány két nagy haver, akik minden rosszal, gonosszal szembeszállnak. 
Persze a felnőttek számára is nagyon jó kis könyv ez, mert ebben a mesében – szerintem jócskán hasonlóan Csukás István kedvesen, bölcsen, bájosan vidám világához – is vannak olyan, de olyan nevek, hogy az ember csak néz, mint egyszeri szülő a legújabb utónévtárat lapozgatva. Van olyan, hogy például Acélmedve, Rosszkutya vagy Fáraókandúr. 
A mese népszerűségét jelzi, hogy annak képi világát (Máli Csaba illusztrációnak hála) most már rajzfilm változatban is élvezhetik a Szupermalac és Űrpatkány rajongói.