Diktatórikus kánon
A „Lennin összesen” és Hitler festményein túl kevés ismeret lapul az átlagember fejében arról, hogy a történelem nagy diktátorai miként alkottak, ha éppen alkottak. Daniel Kalder, brit szerző rájött, hogy a diktátorok története egyben az írásművészet története is, már amennyiben elfogadjuk, hogy a diktátorok irodalmat is írtak szabadidejükben. A pokoli könyvtár egy újszerű elemzése a diktátoroknak, azoknak, akik főleg a 20. században tollat vagy írógépet (netán írnokot) ragadtak, hogy papírra vessék prózai vagy lírai elképzeléseiket.

Kép forrása
Ez esetben jó kérdés lehet, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, azaz az írómániás ember, akiből később diktátor lett, vagy a diktátor, aki aztán íróvá avanzsált? És máris itt az újabb – kissé infantilis kérdés: az írás teszi az embert diktátorrá vagy a diktátorságból fakad az írói véna? Nos, Daniel Kalder ezekre a nem túl ügyes kérdésekre is felel, hiszen A pokoli könyvtár című munkája a terrorállamok elsőszámú vezetőinek erősen vitatható minőségű, bár kétségkívül nem kis mennyiségű írásaival, regényeivel, verseivel, cikkeivel, (ál)tudományos értekezéseivel foglalkozik.
Kalder, a 74-es születésű brit publicista, aki korábban még kormányhivatalnok is volt, 2006 óta ír különféle tanulmánykönyveket. Módszere mindig ugyanaz: egy addig fehér foltnak számító témát jár körbe kötetében, melyet ügyesen ismeretterjesztő igényességgel és olvasmányos, gördülékeny stílussal, s persze a híres angol humorral fűszerez.
A pokoli könyvtárban ez utóbbiból a téma okán azért kevesebbet adagol, mindenesetre, a prózai és lírai mélységekből az olvasókra támadó diktátorok írásművészete elég abszurd önmagában is. Hitler, Mussolini, Mao, Saddam Hussein, csak, hogy a legnagyobb „géniuszokat” említsük, Kalder sorra veszi az önjelölt népvezérek irodalmi, netán másjellegű írásbeliségét, munkásságát. Nem sok köszönet van ezekben. Tény, hogy a szerző, miként maga is megállapítja egy helyen, ez az első ilyen könyv – becenevén diktatórikus kánon – mely a diktátorok irodalmi kirohanásaival foglalkozik, gyűjteményes, elemző módon. A kötet egyik legnagyobb erénye, hogy a kielemzett írások révén a kegyetlenségeikről elhíresült vezérek újabb pokoli bugyraiba nyerhetünk bepillantást. Nem kissé perverz a dolog, ha belegondolunk, mivel az emberi élet szépségeiről versében, regényében éppen áradozó alkotók valójában tömeggyilkosok, népek és földrészek tönkretevői, az emberiség leggyalázatosabb példányai.

Kép forrása
Ez esetben jó kérdés lehet, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, azaz az írómániás ember, akiből később diktátor lett, vagy a diktátor, aki aztán íróvá avanzsált? És máris itt az újabb – kissé infantilis kérdés: az írás teszi az embert diktátorrá vagy a diktátorságból fakad az írói véna? Nos, Daniel Kalder ezekre a nem túl ügyes kérdésekre is felel, hiszen A pokoli könyvtár című munkája a terrorállamok elsőszámú vezetőinek erősen vitatható minőségű, bár kétségkívül nem kis mennyiségű írásaival, regényeivel, verseivel, cikkeivel, (ál)tudományos értekezéseivel foglalkozik.
Kalder, a 74-es születésű brit publicista, aki korábban még kormányhivatalnok is volt, 2006 óta ír különféle tanulmánykönyveket. Módszere mindig ugyanaz: egy addig fehér foltnak számító témát jár körbe kötetében, melyet ügyesen ismeretterjesztő igényességgel és olvasmányos, gördülékeny stílussal, s persze a híres angol humorral fűszerez.
A pokoli könyvtárban ez utóbbiból a téma okán azért kevesebbet adagol, mindenesetre, a prózai és lírai mélységekből az olvasókra támadó diktátorok írásművészete elég abszurd önmagában is. Hitler, Mussolini, Mao, Saddam Hussein, csak, hogy a legnagyobb „géniuszokat” említsük, Kalder sorra veszi az önjelölt népvezérek irodalmi, netán másjellegű írásbeliségét, munkásságát. Nem sok köszönet van ezekben. Tény, hogy a szerző, miként maga is megállapítja egy helyen, ez az első ilyen könyv – becenevén diktatórikus kánon – mely a diktátorok irodalmi kirohanásaival foglalkozik, gyűjteményes, elemző módon. A kötet egyik legnagyobb erénye, hogy a kielemzett írások révén a kegyetlenségeikről elhíresült vezérek újabb pokoli bugyraiba nyerhetünk bepillantást. Nem kissé perverz a dolog, ha belegondolunk, mivel az emberi élet szépségeiről versében, regényében éppen áradozó alkotók valójában tömeggyilkosok, népek és földrészek tönkretevői, az emberiség leggyalázatosabb példányai.
Egypercesek

Olvasni jó, és hallgatni is!
Hiánypótló gyerekirodalmi műsor indul a radiocafén
Könyvtolvajok Hollandiában
Grúz bűnszervezet lopja az európai könyvtárak értékes könyveit
Felbecsülhetetlen kincsre bukkantak
A könyvtár nem is tudta, milyen érték lapul a tárolóban