Az 1866-ban született és 1917-ben elhunyt Tömörkény István nemcsak remek író és újságíró volt, de néprajzkutató, régész és múzeumigazgató is. Ha pedig azt kérdezi az olvasó, hogy ki is volt hasonló tálentumokkal, lehetőségekkel felszerelkezve, akkor bizony Tömörkény legjobb tanítványa, követője, Móra Ferenc juthat eszünkbe, helyesen. Tömörkény Rózsa Sándor nálunk – Betyárok és egyebek című híres kötete most újra előkerült, de számos melléklettel kiegészítve mesél ismét, ha lehet még izgalmasabban egy régen volt, valaha romantikusnak is mondott pásztor- és betyárvilágról.

Kép forrása

A Talpuk alatt fütyül a szél című Szomjas György filmben a hajdú kapitánynak annyit mond kivégzése előtt Farkas Csapó Gyurka: „Tudja, addig kellemetlen felakasztva lenni, amíg meg nem szokja az ember.” Ezzel a mottónak is beillő bölcsességgel egy (ostor)csapásra beavatódik a néző a betyárok különleges világába. Az 1975-ös keleti westerben, avagy easternben sok egyéb más is ott volt, amit a magyar puszta legkeményebb zsiványairól tudni lehetett. 
No, persze, hol van ma már a betyárromantika? Mindenesetre újra kiadták Tömörkény István Rózsa Sándor nálunk – Betyárok és egyebek című könyvét, mely amolyan betyárkalauz. A mostani kötet összeállítói jól döntöttek, amikor Móra Ferenc mesterének tartott szerző alföldi betyár-legendáriumának számító novellafüzérét a pásztorfaragványok reprodukciós fotóival, a hírös betyárok portréképeivel és egy közel száz oldalas bónusz virtuális történelmi melléklettel spékelték meg. A szerző avatott, értő írója a betyárhistóriáknak, a betyárokról szóló történeteknek, adomáknak. 

A kötet nem véletlenül kapta Rózsa Sándorról a nevét, hiszen ő volt a legnagyobb ebben az ágazatban. Róla olvashatunk a legtöbb novellát, epizódot, melyekből megtudhatjuk, miként hajtotta el a legendás alföldi gulyákat, méneseket, hogyan hódította meg a környék lányainak, asszonyainak szívét, milyen fegyverforgató és lovas volt, valamint, hogy eredtek a pandúrok a nyomába. Az természetes, hogy az egyes epizódok, fejezetek kissé hasonlítanak egymásra, hiszen a szereplők tulajdonképpen mindig ugyanazok voltak: az alföldi pásztornép, a tanyán élő családok, jobbágyok, a nagyurak, a pandúrok, korcsmárosok, csárdatulajdonosok, ravaszdi kereskedők, no, meg a betyárok.