Petrarca számos műfajban alkotott, költemények, történeti művek, dialógusok és értekezések mellett a szélesebb közönség számára is hasznos és élvezetes leveleket is írt. A 14. századi olasz lírikus, akit többen a humanizmus előfutárának tartanak, a most ajánlott, Cím nélküli könyv elnevezésű levelezését összegző, az avignoni pápakorszak visszásságairól értekezik, meglehetősen vitriolos, s így aztán élvezetes stílusban. Hajrá Középkor!

Kép forrása

Vajon miért rögtön és minduntalan választja és emeli ki a többi közül a kritikusi hang a züllésétől elhíresültekről a paráznaság bűnét? Az túl könnyű válasz lenne, hogy azért, mert ez a legkínosabb és mert a nagyközönség is erre izgul, de valahol csak itt van az eb elhantolva. Francesco Petrarca Liber Sine Nomine – Cím nélküli könyv elnevezésű munkáját kínálgatva, maga a szegedi Lazi könyvkiadó is egy vén kéjencről szóló rövid, ámbár kétségtelenül hatásos leírással érzékelteti az olasz lírikus most kiadásra került, első teljes magyar fordításában lévő szövegeket. 
Az 1304-ben született és 1374-ben elhunyt Petrarca e kötetben található leveleit a kor divatos vindózán, vagyis latinul írta, mellyel kétségkívül az is lehetett a célja, hogy valamelyest minden európai számára világossá és egyértelműen politikai árnyékolásúvá tegye a pápai udvarban folyó kétes erkölcsű emberi folyamatokat. 

A könyvről pedig nagyon fontos tudni, hogy az két nyelven, az eredeti latinul és magyarul szerkesztetett, hogy egybevethető legyen. A fordítás, az előszó, a jegyeztek írása és a szerkesztés is Ertl Péter munkája. Neki köszönhető az is, hogy a Petrarca leveleinek ezen összeállítását nemcsak a kortárs történelmi kontextusba helyezi, de a mű utóéletének számító, a későbbi korok által való értékelését, elfogadását is felvonultatja, miként Petrarca levélgyűjteménye keletkezéstörténetét is.