Béke van testvér!
Hippik és békére vágyó egyéb pacifisták számára, ha utólagosan is de persze jó hír: egy kanadai professzor arra a következtetésre jutott, hogy korunk, jelenünk a béke korszaka. Az erőszak alkonya egy hét éve tartó vita kiindulópontja, a szerző, Steven Pinker elméleti tudós arra buzdította könyvével a világ homo sapienseit, hogy egyrészt fogadják el állítását, másrészt vizsgálják meg, hogyan lehet kihasználni ezt új, a 20. század második felétől beköszönő békekorszakot.

Kép forrása
Generációm tagjai, a mai korai ötvenesek már elmondatták magukról, hogy háborút maximum a szülők elmondásából, valamint korabeli filmhíradókból és történelemkönyvekből ismerték. A béke nemzedéke vagyunk tehát, akik békében (a hatvanas években) születtek és már gyermekeik, sőt unokáik vannak és persze már „a B-oldalt” hallgatják, de mindezt békében teszik.
Steven Pinker most Magyarországon megjelent kötete, Az erőszak alkonya az átlagolvasó számára azért is fura lehet, mert az átlagolvasó egyben átlagos tévénéző, átlagos hírfogyasztó is, ami a mai médiatrendek alapján azt is jelenti, hogy a híradókból, hírekből temérdek erőszak, háborúkról, erőszakról, terrorról szóló információk, adatok, képek, filmek özön árad a fogyasztókra. Ezért is hathat furán Pinker professzor állítása, hogy korunk a legnagyobb békesség kora, mert ez, a fentiek alapján nem érződik. De talán pont ezért jó, hogy valaki elmondja, elmagyarázza, hogy miért van így. Vagyis úgy, ahogy ő kikutatta, megállapította.
A harvardi prof nálunk most megjelent, valójában már 2011-ben először kiadott műve tulajdonképpen nem mosdatja a 20. századot, hiszen erőszak, háborúk, agressziók, jogfosztások, népirtások tekintetében nem is lehet, de fennen dicséri a 21. századot (illetve a 20. század utolsó, valóban békés évtizedeit), mondván: az az emberiség eddigi legbékésebbnek mondható érája. Tegyük hozzá rögtön, jó magyar „optimizmussal”: egyelőre. Steven Pinker tudományos munkájában tendenciáról ír, arra világít rá, hogy egy durva, véres periódus után vagyunk, a váltás utáni új időszakban minden tekintetben csökkenő számokkal találkozhatunk. Könyvéről adott nyilatkozatai egyikében így fogalmazott: „A legtöbben egyetértenek abban, hogy az egészség, az oktatás, a béke, a boldogság, a biztonság, valamint a szabadidő, a természet, a kultúra, a család és a barátok élvezetének lehetősége jobbá teszi az emberi életet.”

Kép forrása
Generációm tagjai, a mai korai ötvenesek már elmondatták magukról, hogy háborút maximum a szülők elmondásából, valamint korabeli filmhíradókból és történelemkönyvekből ismerték. A béke nemzedéke vagyunk tehát, akik békében (a hatvanas években) születtek és már gyermekeik, sőt unokáik vannak és persze már „a B-oldalt” hallgatják, de mindezt békében teszik.
Steven Pinker most Magyarországon megjelent kötete, Az erőszak alkonya az átlagolvasó számára azért is fura lehet, mert az átlagolvasó egyben átlagos tévénéző, átlagos hírfogyasztó is, ami a mai médiatrendek alapján azt is jelenti, hogy a híradókból, hírekből temérdek erőszak, háborúkról, erőszakról, terrorról szóló információk, adatok, képek, filmek özön árad a fogyasztókra. Ezért is hathat furán Pinker professzor állítása, hogy korunk a legnagyobb békesség kora, mert ez, a fentiek alapján nem érződik. De talán pont ezért jó, hogy valaki elmondja, elmagyarázza, hogy miért van így. Vagyis úgy, ahogy ő kikutatta, megállapította.
A harvardi prof nálunk most megjelent, valójában már 2011-ben először kiadott műve tulajdonképpen nem mosdatja a 20. századot, hiszen erőszak, háborúk, agressziók, jogfosztások, népirtások tekintetében nem is lehet, de fennen dicséri a 21. századot (illetve a 20. század utolsó, valóban békés évtizedeit), mondván: az az emberiség eddigi legbékésebbnek mondható érája. Tegyük hozzá rögtön, jó magyar „optimizmussal”: egyelőre. Steven Pinker tudományos munkájában tendenciáról ír, arra világít rá, hogy egy durva, véres periódus után vagyunk, a váltás utáni új időszakban minden tekintetben csökkenő számokkal találkozhatunk. Könyvéről adott nyilatkozatai egyikében így fogalmazott: „A legtöbben egyetértenek abban, hogy az egészség, az oktatás, a béke, a boldogság, a biztonság, valamint a szabadidő, a természet, a kultúra, a család és a barátok élvezetének lehetősége jobbá teszi az emberi életet.”
Egypercesek

Jókai Mór hagyatéka a digitális térben
Szabadon elérhetőek a Jókaihoz kapcsolódó műtárgyak
Könyvtári rendszerünk lelke
A hírekkel ellentétben az olvasás, a könyv egyáltalán nincs válságban ma Magyarországon
Boncasztalon a Hail Mary küldetés
Az űrutazás első ötletétől az utolsó esélyt jelentő misszióig