„A könyv a németországi bürokrácia kritikája is, amely lassú, körülményes és egyáltalán nem az együttérzésen alapul” – olvashatjuk a kiadó összegzését Abbas Khider A pofon című nemrég nálunk is megjelent regényéről. A kötet újabb adalék a migrációval kapcsolatos kiadványok sorában. 

Kép forrása

Ha pedig feltesszük a kérdést, hogy gondoltuk-e volna még tíz éve, hogy a világválságok közül a migrációs válság lesz az, amely jelentős mértékben ölt új műfaji arcot a könyvkiadásban, akkor bizonyára az a válasz, hogy nem feltétlenül. Pedig lassan minden könyvmoly számára világossá válik, hogy az ezredfordulót követő években kialakult különféle válsághullámok újabb témáit adták a regényíróknak. Ilyen időszak volt a World Trade Center, illetve Pentagon elleni merényleteket követő évek sora, majd a 2006-os „Őszödi-beszéd” miatt kirobbant magyar belpolitikai, majd a 2008-as hitelválságból kirobbant világméretű pénzügyi krízis, hogy a későbbi, magyar baloldali politikai válságokról és netán a Weinstein-botrány óta kirobbant szexuál-erkölcsi világválság érájáról már ne is beszéljünk. 
No, és most íme, itt vannak a bevándorlók. 
A pofon egy Párizsba tartó iraki menekült szemén keresztül mutatja be Európa hetven év óta legnagyobb válságát, melynek most már tudjuk, nem a migráció az eredője (az „csak” a folyománya), hanem a demográfia, a gazdasági krízisek sora, illetve az „arab-tavasz”. A regény főhőse ugyan párizsi rokonához igyekszik héthatáron át, de a németországi bürokrácia útvesztői elnyelik, és ott reked. Otthonát a közel-keleti háborús övezetet már hátra hagyta, és úgy tűnik, azzal, hogy állóháborúvá válik a hatóságokkal és a hivatalos szervekkel való küzdelme, egyre jobban értője lesz Európa válságának. Ahogy mi is, olvasók, a történetbe egyre jobban elmerülve bepillantást nyerhetünk egy végóráit élő régi és egy félve várt új korszak abszurd részleteibe.