Különleges atmoszférájú, megható történetet mesél el a Mary Ann Shaffer – Annie Barrows szerzőpáros a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című regényében. A könyvet máris filmre vitték, a brit öntudat, de én persze egészen másért ajánlom, mégpedig a könyvek szeretetéért.

Kép forrása

A történet a második világháború idején játszódik, helyileg az öreg kontinens és Nagy-Britannia között található szigetek egyikén, név szerint a Csatorna-szigeteki Guernsey-n. Ahogy a történelemkönyvekben olvassuk, Hitler rendkívüli jelentőséget tulajdonított ezeknek a szigeteknek, úgy vélte, hogy a britek is nagy áldozatokra készülnek azok megmentéséért. De nem így lett, míg a Churchill vezette ország inkább a „nagy sziget” légvédelmére koncentrált, addig ezek az apró, néhány ezer fős szigetek a náci hadak martalékává váltak. A megszállás súlyos terror alá helyezte a lakosságot, a menekülés legkisebb esélye nélkül, a Guernesey lakóiból mintegy ezer főt deportáltak német lágerekbe. Erről az időszakról mesél a regény, amikor alig maradt remény az életre ezen az apró brit szigeten, ahol néhányan megalapították a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot. Az alapításnak pedig egyetlen oka volt, mégpedig az, hogy legyen egy közeg, legyen egy hely, egy baráti kör, ahol hacsak néhány órára, de feledni lehet a borzalmakat és a könyvekbe mélyedve ki lehet tekinteni a szabad nagyvilágba. 
A megindító történet tehát újra kiemeli, amit honlapunk lényegként és célként is megfogalmazhatna akár: a könyvek, az irodalom megmentheti az embert, az emberi szellemet. Úgy gondolom, hogy többszörösen is jelképes erővel bír ez a történet, mely a vészkorszak egy speciális fejezetében ad a könyveknek, az irodalmi értékű írásoknak szép és nemes feladatot, küldetést. A levélváltásokba szerkesztett történet további jelentősége, jelentése az európai kultúra alapértékeinek hangsúlyozása és a bátorság, a hősiesség, a humánum felmutatásának örök igényét ábrázolja.