Minálunk, a kisváros alkoholelvonóján volt kint a folyosó falán egy felirat, ami így szólt: „Egyszer mindenki abbahagyja az ivást, de van, aki még életében.” Ez a tömör, egy kissé horrorisztikus, kissé cinikus mondat tulajdonképpen mindent elmond az alkoholizmus pokoli világáról és az ellene való küzdelem lényegéről. Az Anonim Alkoholisták című amerikai eredetű könyv majd nyolcvan éve legendás olvasmány a piások és leszokottak körében világszerte, azért csak „Nagykönyv”-nek hívják.

Kép forrása

Semmi különös faxni nincs az Anonim Alkoholisták című kötetben, tulajdonképpen annyi az egész, hogy egy jó csokorra való történetet adnak benne közre olyanokról, akik brutális alkoholizmusban szenvedtek, aztán leszoktak, majd mindezen történéseket és tapasztalásokat, benyomásokat írásba foglalták. Egyszerűségében rejlik nagyszerűsége, mondhatnánk, mivel a kötet már többszöri kiadást élt meg, népszerűsége tovább nő, amit a szerkesztők azzal reagálnak le, hogy tovább bővítik az eredeti változatot újabb és újabb esettanulmányokkal. 
A kiadvány összeállítóinak további célja az A. A. (Anonim Alkoholista) mozgalom bemutatása, hatékonyságának terjesztése. Tény az is, hogy ez a különös könyv az elmúlt évtizedek alatt jelentős kultúrmissziót is betöltött, hiszen a szerkesztés, a szerkezet frissítésével, aktualizálásával az 1940-es évektől tartóan követte az alkoholkultúra változásait, társadalmi megítélését, gyógyítási, gyógyulási folyamatait. 
A harmadik kiadás szerkesztői így fogalmaztak a „Nagykönyvről”: „…az A. A.-program alapelvei sokféle életstílusú embernek váltak hasznára, mint ahogy felépülést hoztak különféle nemzetiségű emberek sokaságának. A programot összefoglaló Tizenkét Lépést az egyik országban los Doce Pasosnak, a másikban les Douze Étapesnak hívhatják, de így is, úgy is a felépülésnek ugyanazt az útját mutatják, amelyet az Anonim Alkoholisták első tagjai jártak.”