Csodálatos könyvet írt Kóka Rozália. A Magyar Örökség-díjas mesemondó, népdal- és népmesegyűjtő, népdalénekes, néprajzkutató, újságíró, író ezúttal bukovinai székely, gyimesi és moldvai csángó népi szerelmes történeteket ad közre.

Kép forrása

Az Egy asszon két vétkecskéje címben, számomra kihagyhatatlanul ott van az a bárgyú geg is, hogy ’vén kecskéje’, de nem gondolom, hogy ezzel komolyabb gondolati kalandra tudnám vinni az olvasót. Ajánlómban inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy Kóka Rozália, aki maga is bukovinai székely származású, az ottani ízes, tájnyelvet, tájszólást adja vissza a kötetben, mégpedig a fonetikus írásmód, szerintem zseniális érzésvilágot fakasztó módszerével. És aki már olvasott efféle felnőtteknek szóló népmeséket, balladákat, népdalokat, az tudja, hogy miként a cím is ígéri, itt bizony mindent kimondanak. Aki lány létére csak a szerelmet sündörögte már kora ifjúságától fogva, arról nem is lehet mást írni, nem is finomkodnak vele a történetírók. Ennél fogva nem is csupán „két vétkecskéről” (s főként nem két vén kecskéről) van itt szó, hanem számos pajzán és humoros eset szerelemtől és üzekedés vágyától megbolondult főhőséről. A népmesékhez hasonlóan ezekben a rövid, de annál velősebb históriákban ott a tanulság, melyek alapján még az X-generáció is kamatoztathat bölcsességet. Nehogy idejekorán belefúljon a nagy szerelemeskedésbe.