Kedden, negyvenhat éves korában meghalt Koko, a jelbeszéddel kommunikáló nyugati gorilla, a „beszélő” majmok leghíresebb egyede. Kimagasló kommunikációs képességeinek köszönhetően Koko számos tanulmánynak és elemzésnek adott témát, jelbeszédével forradalmi módon írta át mindazt, amit az állati elmékről gondolunk. 

Kép forrása

Koko a San Franciscó-i állatkertben született 1971. július 4-én. Az állatpszichológus Francine Patterson kezdte el Kokót jelbeszédre tanítani, amikor 1972-ben végzős hallgatóként az állatkertben dolgozott. Patterson és kollégái több száz szó jelbeszédes megfelelőjét tanították meg a gorillának. Az okos állat körülbelül ezer kifejezést használta és mintegy kéltezer angol szót megértett. A szavakat nem rendezte bonyolultabb mondatokba, nyelvtani szabályokat szinte egyáltalán nem alkalmazott. Értelmi képességei egy kisgyerek szintjén álltak, s ennek megfelelően rendkívüli kreativitással használta a jelnyelvet. A gorilla nyelvi készségeit mindenki csodálta. Tudott hazudni, képes volt szavakat alkotni. Például a „gyűrű” kifejezés helyett, amelyet nem ismert megalkotta az „ujj-karkötő” szóösszevonást. De nyelvi elvonatkoztatás és szimbólumalkotás magas szintjéről tanúskodik az a tény is, hogy egy alkalommal, amikor dühös volt gondozójára, „Te zöld szar!” felkiáltásssal illette. 
1986-ban Patterson megalapította a Gorilla Foundationt a biológus Ronald Cohnnal és Barbara F. Hillerrel, miután Kokót átköltöztették Stanfordba. Idősebb korában az okos majom a Gorilla Alapítvány központjában, Woodside-ban, Kaliforniában élt. Itt is halt meg 2018. június 19-én, kora reggel álmában.
A Gorilla Alapítvány nyilatkozata szerint Koko „olyasmit tanított nekünk a gorillák érzelmi kapacitásáról és kognitív képességeikről, ami jelentősen át alakítja a világról alkotott képünket.”