Lőrincz Sándor Az ige mérlegén című könyvével merészet vállalt: bizonyságtételre hívta interjúalanyait. Tette mindezt válogatás nélkül, vagyis nagyon is megválogatva, hiszen a társadalom minden szegmenséből szólított meg embereket, hogy vallják meg hitüket, mely esetükben főként munkájukkal, hivatásukkal is összefügg. Politikustól a pedagógusig tart a skála, melyen a hitélet megannyi színe felsorakozik.

Kép forrása

A Somogy megyei író-újságíró merész vállalása ellenére a lehető legjobbat tette, hiszen hitvallásokat, bizonyságtételeket tartalmazó kötetével iránytűt helyezett el. A kerekasztal-beszélgetések alapján írott kötetben megszólalókról a szerző így összegez: „Nem tettem mást, csak kérdeztem. Politikusokat, női vezetőket, 1956 szemtanúit, írókat, költőket, tanárokat, színészeket, a kulissza napszámosait, a gyermekvédelemben és a szociális ellátórendszerben dolgozókat, civil szervezetek képviselőit és az Ige embereit.” A diskurzusok kiinduló- és végpontja minden esetben Isten igéje volt, a beszélgetések mindegyike arról szólt, hogy egy-egy bibliai ige milyen hatással volt az interjúalanyok életére, munkásságára. Az olvasó ezek által nemcsak bizonyságtételeket kap, hanem bátorítást is arra, hogy ő maga is biztos bízza magát Teremtőjére, annak Szentírásban kijelentett szavára. Az interjúalanyok számos olyan élethelyzetről, munka- és hivatás közbeni folyamatról számoltak be, melyet Isten igéjében kapaszkodva tudtak megoldani, átvészelni. Nehézségek, örömök, mélypontok és sikerek kulcsa, megoldása, feloldása volt minden esetben a Biblia adott szakasza, vagy talán csak egy-egy mondata. A történetek, a párbeszédek szereplői a bencés apátok jelszavával vallották: „Imádkozzál, dolgozzál és olvassál!” Ez utóbbit természetesen ugyancsak a Szentírásra értve.