Romain Puértolas, francia író, már A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt című regényével odaragasztotta magát a magyar olvasók szívéhez. Most ajánlott kötete, az ugyancsak blikkfangos, A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony cíművel pedig egyértelműen a boris vian-i hagyaték jogos öröklője lett.

Kép forrása

Mert miről is van szó Puértolas-nál? Hát igen, ne tagadjuk: kőkemény szürrealizmusról. És mint olyan ez az irányzat igenis kőkemény, nem sokan mernek hozzányúlni, alkalmazni sem merik sokan, bár talán az egész alkotáshoz mérten, apró elemek szintjén persze bele-bele nyalnak. Talán nem álmodnak már az írók, költők, talán már nem isznak eredeti abszintot, vagy ami helyette van, az Amerikában néhol már törvény által védetten fogyasztható zöld. Nem t’om, mit szed Romain Puértolas, de végtelenül bátor jókedve és rakoncátlan fantáziája újabb és újabb kedves történetek írására sarkalja, a mi legnagyobb örömünkre persze. És a Boris Viannal való hasonlóság a történetekben lévő ízléses romantika és szentimentalizmus okán is érzékelhető. 
A kislány, aki lenyelt… egy olyan édesanyáról szól, aki távolban élő kislányához siet, annak betegsége miatt. A kalandos út azért is mindenekfelett valóan elképesztő, mivel az már a történet első részében látszik, hogy a józan logika világában ez az utazás nem lenne kivitelezhető. De, hogy mégis sikerül, az olyan dolgoknak köszönhető, többek között, mint, hogy a lelkes édesanya elszántan indul neki a bikinis repülésnek, holott se szárnya, se olyanja, amivel repülni tudna. A képzelet és valóság rendesen sakkjátszmát vív egymással Puértolas regényében, s az olvasónak – ahogy falja az oldalakat – kétsége sem lehet afelől, hogy végül a képzelet kerekedik felül és Providence Dubois, a csinos párizsi postáskisasszony minden akadályt legyőzve eljut nagybeteg lányához, hogy meggyógyítsa és újra boldogok legyenek.