Több televíziós műsorvezetés, filmes producerkedés, showmankedés után Lévai Balázs most kirukkolt egy egyedi könyvvel. A Beállás című történet egyből új kategóriát is jelentett, azt írták a borítóra: Ponyvarákenrol. Évtizedekkel ezelőtt Boros Lajos Sakálok címmel már ugyan letett az asztalra egy hasonlót, de azt, ott és akkor még jócskán áthatotta a múlt rendszer szocialista szürrealizmusa. A Beállás meghökkentő jeleneteiben pont az a lényeg, hogy azok a mai magyar popszakmában simán előfordulnak.

Kép forrása

Aki pedig a „beállás”-ból nem sejti ki és hova áll be, annak eláruljuk, hogy ez az a fázis, amikor a koncertező együttes hangszereit rákötik a hangfal- és erősítőrendszerre és beállítják a kívánt hangminőséget. És aki meg nem tudná, a „beállás” a drogos szlengben az, amikor valakinél hatott az anyag. E többes értelemben vehető címmottóval a szerző máris összefoglalta a rock and roll lényegét. Ebben az esetben a Black Sheep nevű banda históriáján keresztül pillanthatunk bele azokba a bizonyos zeneipari bugyrokba, melyeket többnyire elrejtenek a nagyközönség elől. A regény hitelességét semmi sem kérdőjelezheti meg, Lévai Balázs ugyanis hazabeszél, amikor az amúgy képzeletbeli Black Sheep együttesről ír, hiszen maga is zenész volt, basszusgitározott a szentem, de mivel szögre akasztotta bárdját, inkább a szakma médiavonaláról tért vissza a dühöngőbe. A történet, fogalmazzunk úgy, nem túl eredeti. Bár ha jól megnézzük a popszakmáról szóló regényeket, tulajdonképpen bizonyos klisék itt kikerülhetetlenek, botrányos életet élő zenészek: drogfogyasztásból fakadó balhék, zseninek álcázott alkotók felemelkedése és bukása, koncertleírások, öltözői szexafférok, satöbbi. Amitől Lévai könyve jobb és szebb, mint a többi, az a humora. Persze a fanyalgók mondhatják, hogy ha egy rocker históriát olvastál, akkor tulajdonképpen mindegyik olvastad, de a Beállás mégis sajátságos, egyedi, hiszen a mai kor, Lévai nemzedékének popszakmabeli röntgenképe is egyben. Az pedig, hogy mit szól maga a rockzenei társadalom ahhoz, hogy Lévai Balázs könyvet írt róluk, elég néhány „kedves” beszólás a legnagyobbaktól: „Lévai meg a rock and roll? Hagyjad mán! Egyszer jött el velünk, azóta is fáj tőle a feje.” (Lukács Laci, Tankcsapda) „A Lévainak egy baja van, hogy korán abbahagyta a basszusgitározást, így maradt neki a 'mi lett volna ha', meg a szexuálisan túlfűtött álmodozás. Mint mikor a takarítónő összerakja a filmet a kiszűrődő zajokból. De a rock and rollban pont az a jó, hogy akár ilyen is lehetne.” (Lovasi András, Kispál és a Borz) „Lévait nem ismerem, soha nem találkoztunk. Különben is tartozik egy csomó pénzzel.” (Ganxsta Zolee)