Két esztendeje, januárban hunyt el a kilencvenkét éves Michel Tournier, francai író, aki A rémkirály című regényével 1970-ben elnyerte a legnevesebb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. A mű, melyet 1996-ben John Malkovich-csal a címszerepben filmre is vitték, klasszikussá avatta a szerzőt. Méregerős témája ellenére is bátran kínáljuk az olvasóknak.

Kép forrása

Mert ugye, mennyivel könnyebb dolgunk volt Erich Maria Remarque-kal, aki Tournier-hez hasonlóan ugyancsak a háború borzalmainak legnagyobb mélységeibe vitte hőseit és az olvasókat, hiszen Remarque romantikussá mázolta a háborút, szerelmet és életigenlést is adott mellé. Tournier, említett német kollégájával ellentétben a kegyetlenség, a szadizmus, a zsigeri vágyak szintjén mutatja be egy végtelenségig torzult személyiség pokoli állomásait. És bár a história 1938-ban indul, amikor a főszereplő Abel Tiffauges maga meséli el a közelmúlt és a gyerekkor súlyos történéseit, a regény számot ad háborús tetteiről, egészen a hadifogságig, ahol egy náci elitiskola gondokává növi ki magát. Ő lesz a rettegett rémkirály, a lelkek csupálója, aki elementáris erővel sújt le minden gyávára. Abel Tiffauges úgy lett végletes ösztönlénnyé, hogy az az árvaház, ahol nevelkedett, minden rosszra megtanította: az érzéketlenségre, a kegyetlenkedésre, a fájdalmak elviselésére és okozására. Abel a katonaiskola falai között önmagára talál, neve és lénye egyet jelent a fasiszták által szentnek tartott háború lényegével. 
A szerző zsenialitása, hogy a művet első részben egyes szám első személyben, majd egy óvatos váltással egyes szám harmadik személyben közvetíti. Ennek megfelelően egy bomlott elme legbelső bugyraiból kapunk képet arról, hogy mit jelent a totális őrület és hogy épül fel ennek megfelelően egy életlátás. 
Malkovich pedig hát.. igen, ugyancsak zseniálisan formálta meg a téboly császárát, a rémkirály titulusra méltó Abel Tiffauges figuráját. Az általa bemutatott ábrázolással is közelebb kerültünk ahhoz vérrel borított második világháborús történethez, melyben ugyan rendkívül kényelmetlenül is érezhetjük magunkat, ha gyenge az idegrendszerünk.