A címbéli kifejezés esetünkben Marie Curie életéről szóló új könyv kulcsszava is lehet.  A hatvanhét éves Iréne Frain, francia írónő Marie Curie szerelmei című könyvében úgy közelített a Nobel-díjas tudós nő élettörténetéhez, ahogy eddig kevesen: kiderítette, hogy botrányosnak nevezett szerelmi élete miatt a korabeli sajtónak köszönhetően vált karaktergyilkosság áldozatává. 

Kép forrása

Iréne Frain egy napon úgy gondolta, hogy nincs az úgy rendjén, ahogy az utókor a neves Nobel-díjas tudósról gondolkodik, tudniillik, hogy Marie Curie egy csélcsap volt a magánéletében. Frain jól sejtette, hogy Curie biográfiájában valami nem stimmel, mert bár az utókor is úgy ismeri a tudománytörténet hőseit, hogy „a Curie-házaspár”, de a megözvegyült Marie, ura halála után szenvedélyes szerelembe bonyolódott. A franciák neves írónője eldöntötte, hogy fényt derít az igazságra és kinyomozza: mi is történt Marie Curie-vel, hogy is volt házassága, későbbi szerelmi kapcsolata, halála és miért foglalkozott mindezzel oly sokat a korabeli sajtó? 
És méltán vágott bele a lengyel származású francia fizikus, kémikus tudós élettörténete végének tisztázásába, hiszen Frain nemcsak ír, de oknyomozó újságíró és történész is egyben. Kutatásai elején kiszúrta, hogy Curie feljegyzéseiben kódokat használt azokra a történésekre, melyek életének szigorúan magánéleti titkait jelentették. A nyomozással is felérő vizsgálódás során az írónő így jött rá Curie életének egy olyan vetületére, mely többnyire eddig rejtve maradt a közönség előtt. Pedig – és erről is szól a Marie Curie szerelmei könyv – az akkor már ugyancsak erre specializálódott média nagyon rajta volt az ügyön, heti szinten szállították a közönségnek a tudós nő életének, botrányosnak vélt, titulált, szaftos részleteit. Curie, férje halála után annak tanítványába szeretett bele, a botrányt az okozta, hogy Paul Langevin jóval fiatalabb volt Marie-nál, ráadásul nős. Frain következtetései szerint az, hogy a korabeli sajtó könyörtelenül kibeszélte a szerelmesek életét és hosszú időn át csámcsogott rajta, egyfajta karaktergyilkosságnak is felfogható. Pedig a történet elején minden olyan romantikus, kalandos és kedves, meghitt volt. De a korszak számára ez nem volt elég, Curie-t és Langevin-t folytonosan a címlapokra citálták, míg végül be nem következett a drámai, már ismert vég.