„Elég furcsa észrevenni, hogy az lett belőled, akiről régen azt képzelted, a Marson él.” Így indul az Időkapszula című könyv Chris Martin rendkívül bölcs és gondolatébresztő mondatával. S valóban. Ki ne képzelte volna el fiatalon, hogy mi lesz belőle húsz vagy harminc év múlva és ki nem kesergett már azon, hogy azok a bizonyos álmok és tervek bizony a fiókban maradtak. Fekete Judit és Györgyi Adrienne könyve a fenti polémiát járja körbe, szándék szerint leginkább azokkal az olvasókkal, akik jó erős fantáziával bírnak.

Kép forrása

És ugye, ismerjük azt a tudományos-fantasztikus regény/film epizódelemét, amikor egy adott időpontban valakik információs csomagot helyeznek el egy ágyúlövedék alakú tartályban, melyet időkapszulának neveznek? Az már ugye, mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy mi történik a kapszulában lévőkkel, amikor, mondjuk, ötven év múltán, a kapszula felnyitásakor, az utókor miként vélekedik az abban lévőkről. (Egy ilyen történetet mesél el, elég jól például a Nicolas Cage főszereplésével forgatott Képlet című amerikai film.) 
A magyar szerzőpáros abból a megállapításból indul ki, hogy vétek lenne elfelejteni felnőtt fejjel, hogy milyen jó volt fiatalnak, gyermekinek lenni. S hogy ez a tudatállapot valamilyen formában megmaradjon – ajánlja a két író – itt van az Időkapszula című könyv. Természetesen most valaki rögtön rávághatná, hogy na, de kérem, ez tulajdonképpen egy napló, de a Fekete Judit író, Györgyi Adrienne grafikus páros egy irányított változatot kínál, valahogy úgy, ahogy a „Tedd tönkre ezt a könyvet!” – típusú köteteknél, amolyan vica-versa, interaktív módon: a szerzők, szerkesztők ajánlatai, sorvezetése, útmutatása alapján maga az olvasó fejezi be, avagy hozza létre a kötet végleges formáját, tartalmát. A bejegyzésekbe azon túl, hogy leírások kerülnek bele, ragasztani is ajánlott, az utazások, kulturális élmények jegyeit, netán bérleteit, illetve olyan ezekhez hasonlatos tárgyi emlékeit, melyeket méreteik, formájuk okán a könyv illusztrációját jelenthetik. Az izgalmat az a várakozás adja, mely az Időkapszula befejezése és a felnőttkorban való újbóli kinyitása jelent majd – vajon tényleg marslakónak nézi-e az egykori olvasó jelenbéli önmagát?