Éppen húsz éve jelent meg magyarul Robert Anson Heinlein Csillagközi invázió című regénye. A könyv, mely alapvetően már inkább hatvanéves, megteremtette a katonai sci-fik alapjait.

Kép forrása

Letette a sci-fi irodalom alapkövét, és már az űrkorszak előtt űrhajókról és űrállomásokról írt. Robert Anson Heinlein az egyik legmeghatározóbb alakja a sci-fi irodalomnak, melynek egyik alapműve az 1948-as Őrjárat a világűrben című. Igaz szinte minden Heinlein művet illethetünk ezzel a jelzővel, így egyebek közt a Hold börtönében vagy a Csillagközi invázió címűt (Starship Troopers) is.
Utóbbi ráadásul olyannyira, hogy még filmváltozatban is elkészült. Az eredeti történet 1959 decemberében jelent meg, magyarul pedig először 1997-ben olvashattuk, majd 2013-ban egy felújított kiadásban is a könyvesboltok polcaira került. A regény, ahogy Heinleinnél szinte megszokott, elnyerte 1960-ban a Hugo-díjat, ráadásul a könyvet egyenesen a katonai sci-fi alapítójának tekintik. 1997-ben készült film belőle Paul Verhoeven rendezésében, némileg eltérve az eredeti sztoritól, de azért hű maradva az írólegenda fantáziájához.
A történet érdekessége, hogy első személyben írta Heinlein. A sztori főhőse egy fiatal katona Juan „Jonnie” Rico, aki kadétként indul, majd a kiképzések során végül tiszt lesz. Társaival együtt pedig a világűr meghódítása a feladata. Miután ugyanis az emberiség minden belső viszályától megszabadult, elkezdte közös erővel felfedezni az űrt. Az expedíciók során azonban váratlanul egy új ellenség bukkan fel. A Klendathu bolygó lényei, amik leginkább óriási földi rovarokra hasonlítanak, és a találkozást követően elkezdik „vetélytársuk” kiirtását. Persze az emberiség nem hagyja magát és háború kezdődik a fajok között.  
A könyv az akciók mellett ráadásul el is gondolkodtad, különösen mivel Heinlein a történet során felvázolja saját elképzelését is egy jövőbeli politikai rendszerről, sőt több filozófiai és etikai kérdést is felvet.