Az író egyperces groteszkjei és nagyívű abszurdjai óta tudjuk, hogy Örkény István hatalmasat talált fel. Tulajdonképpen korát meghaladva és valahol az ezredforduló utáni fékevesztett univerzum globális érzésvilágát adta vissza – vissza a jövőbe, tehát. A debütáló Koncz-Kovács Anna ugyanezt műveli most megjelent Fabula pláza című első könyvében, csak a jelenben a jelenről mesél „secperceseiben”.

A Fabula pláza ilyetén ott folytatja, ahol Örkény az egyperceseiben abbahagyta: fantáziadúsan, illetve túlfantáziálva, túllőve, valamiféle poszt-poszt modern magyar rögvalóságtól ragacsos kisnovellákat zúdít a kedves olvasókra. Abszurd és groteszk vonul és fűszerez tehát Koncz-Kovács Anna történetein át, miként olvassuk a kiadói ajánlóban: „Egy fokhagymaprés, aki beleszeret egy gulyáskrémbe, egy végrendeletet író műfogsor, kavicsokkal valóságshowt összerittyentő öregasszonyok, és még sorolhatnám.” Az abszurd lényege az őrület, a kiszámítható kiszámíthatatlanság, a rendezett káosz, a végtelenben igenis találkozó párhuzamosok gügye hazugsága. A groteszk pedig az, amikor valakit kifordítanak és akkor úgy jobb neki. 
Egy 2012-es videobiográfiában így beszélnek a hajdú-bihar megyei származású Koncz-Kovács Annáról: magyar és néprajzszakos diplomát szerzett, majd az ezredfordulót követően Budapestre kötözött, ahol saját elmondása szerint először, mint call centeres próbált szerencsét, de aztán különböző irodalmi körökhöz csatlakozva aktív írói munkásságba fogott. Mint több más internetes forrásból tudható, az alkotó nemcsak Szegedet és Budapestet, de Finnországot is szívébe zárta, ahol időnként él, megél.