Az angolszász „hit and run” mottószerű gerillahitvallás, avagy gerilla életvezetési receptúra immáron az egész világon elterjedt. Békés Márton, történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, nevére rácáfolva megírta Gerillaháború – A fegyveres felkelés elmélete és gyakorlata című könyvét. Rögtön két kérdésem is van: mennyire vegyük komolyan a szerző ráutaló magatartását és ha komolyan vettük, hogy valósítsuk meg az „elhangzottakat”?

Természetesen a bevezetőben feldobott két kérdés, amolyan költői, avagy humoros kérdés volt, de ahogy a nagy lovisok mondják: soha nem lehet tudni. Mert talán az efféle kalauzkönyvek katarzisának mégis van létjogosultsága. A kiadványban Békés Márton nem kevesebbet kínál, mint, hogy megtanítja az olvasót, hogyan legyen igazi gerilla. Mert ez, kérem szépen, egy szakma. 
De nem! Több! Gerillának lenni életfelfogás kérdése, a gerillaság egy életfilozófia, egy apolitikusi politika, egy megtervezett káosz, de a kiadói ajánló sem adja lejjebb, amikor így fogalmaz: „A posztmodern irregularitás közepette proxy-háborúk és zombi-konfliktusok terjednek. A háborúk különleges alakjaként a gerilla is teljes fegyverzetében tér vissza.” És valóban, hányan és hányszor tették már fel magukban a kérdést: de mikor és hogyan vágunk már végre vissza? Tulajdonképpen ennek a kérdésnek mentén, illetve a sarokba szorítottságból adódóan tolul fel sokakban, hogy úgynevezett gerillamódszereket alkalmazzanak. És hát ugye, tudjuk: a háborúban egy szabály van, mégpedig az, hogy nincs szabály. Ennek a faék-egyszerűségű törvényszerűségnek engedve a gerilla amolyan háborús szentté válik. Békés Márton kötetében sorra veszi a történelem, s főleg persze a huszadik századi háborúskodások, forradalmi helyzetek majd mindegyikét, azokat, melyekben a gerilla, a „civil katona” csatasorba állt és harcolt. A könyv szép záróakkordja az 1956-os forradalom, a szabadságharc szent ünnepe, gerilla-szemszögből való leírása. Az olvasó természetesen minden fejezetben megkapja a szellemi muníció mellett a gerilláskodás gyakorlati és példákkal illusztrált, érzékeltetett útmutatót. Azért a végére csak jusson eszünkbe John Lennon, még ha szegény egy revolver által esett is el: „Adj esélyt a békének!” és „A háborúnak vége, ha te is akarod!”