Lángos a jurtában címen jelent meg Krzysztof Varga új regénye, mely egy trilógia befejező része. A Turulpörkölt és a Mangalicacsárdás című opuszok után a szerző egy lángos tulajdonságaival állítja a párhuzamba a Kárpát-medencét (szélein magas, tartalmas, beljebb, ahol a lényeg van, ízes, ropogós, lapos), annak külsejét, belbecsét, milyenséget, tehát valóságát mutatja. 

És a szerző kapcsán mindenképpen fontos megjegyezni, hogy egy személyben jeleníti meg a lengyel-magyar barátság hosszú évszázadokra visszanyúló históriáját, ugyanis Krzysztof Varga édesapja magyar, édesanyja viszont lengyel. A két erős karakterű nemzet fiaként – hogy egy kicsit hazabeszéljek – csak ki kell mondjuk, hogy a magyar volt a dominánsabb, ugyanis „Varga Kristóf” nem, hogy megtanult jól magyarul, de rólunk, magyarokról szóló művei szerint, a jó fordításoknak köszönhetően valahol mégis magyar íróvá nőtte ki magát. Varga, a magyar sors, a magyar néplélek, a magyar tudat, a magyar kultúra és a magyar szellemiség megfogalmazására vállalkozott regényciklusában, s tette ezt olyan érzékletességgel, mintha teljes szívével, lelkével magyar volna. 
De, hogy rákontrázzak néhány sorral előbbi magamra, azt is fontosnak tartom ideírni, hogy Krzysztof Varga valójában a mai, modern lengyel irodalom jelese, aki kiemelkedő munkásságával jelentős részét adja hazája mai szellemi elitjének. A már idézett ciklusnak a harmadik befejező részét jelenti tehát a legutóbbi Budapesti Nemzetközi Könyvvásárra megjelent Lángos a jurtában című kötet. A szerzőről számos, korábban hiányzó irodalmi műfaji jelző, sőt műfaj juthat eszünkbe, így most ajánlott műve – idézve egyik kritikusát – nem csak egy intellektuális trip, de egyszerre esszé- és utazási regény, önvallomás, autobiográfia is.