Mintegy másfél évtizede ad ki köteteket, verseket és prózát. A Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas és Res Artis-díjas író, költő műfordító is, illetve nagy buzgalommal szerkeszti az Új Forrás magazint. Acsai Roland egy viszonylag új alkotói korszakának fontos állomásához érkezett tavaly, amikor kiadatta a Szívhajítók című kisregényét, a szamurájkultúra és a távol-keleti hitvilág előtti tisztelgésnek is beillő fantasy történetfűzért. 

Egyszer volt, hol nem volt – a japán kultúra. És szó szerint értendő, hiszen a japán társadalom sokezer éves történetének fontos és izgalmas fejezetei voltak azok, amikor egy másik kultúrával való találkozásukkor gyakorlatilag saját maguk a japánok rombolták le saját kultúrájukat, annak megjelenési formáit. A kínaihoz hasonlóan így lehetett, hogy egyrészt megtört a homogén társadalom kulturális uralma, másrészt a továbbépítést szolgálva beilleszkedtek a főként nyugati elemek Japánba. Ennek a rendkívül fordulatos, periodikusan váltakozó dolognak van egy másik, a most ajánlandó könyv által jól illusztrált folyamatrésze, mégpedig, amikor a japán kultúra válik kisebb-nagyobb mértékben egy másik társadalom számára kedvessé. És itt jövünk a képbe mi, magyarok, és Acsai Roland író-költő, aki tavaly ősszel megjelent Szívhajítók című kisregényével került újra a figyelem középpontjába. Az 1975-ös születésű szerző már korábban is ismert volt a távol-keleti kultúra, illetve irodalom iránti elkötelezettségéről, ahogy azt tapasztalhattuk például a 2016-os Jin és Jang - különleges történet az összetartozásról című köteténél.  A Szívhajítók című történet ugyan Japánban játszódik, mégis túllép a szigetország adta kereteken, így például a buddhizmus kínálta vallási vonalak megjelenésével. A történetben egy férfi és egy nő szerelmének, a reinkarnáció adta körforgásból válunk újbóli és újbóli szemtanúivá, ahogy az egyes epizódokban a férfi mindig szamurájként megjelenve, a nő pedig hol emberként, hol más inkarnációkként újjászületve szerepel. A szerelem múlhatatlanságát és az emberi élet múlandóságát hirdetik a váltakozó apró fejezetek, melyekben Acsai Roland korábbi műveihez hasonlóan a lírai megközelítés és megfogalmazás nagy hangsúlyt kap.