Ki lehet az az alkoholista, különc, bohém költő, aki akkor spíler volt, hogy Bob Dylan róla alkotta művésznevét vagy akiről Sztravinszky zeneművet írt? Ki volt az, aki házassága és alkoholizmusa miatt csodálatos versírói munkásságát prózaírásra cserélte? Ki volt az walesi bárd, akire alapvetően versfelolvasási, verselőadási stílusa miatt vált hihetetlenül híressé az angolszász kultúrában? Mindez Dylan Thomas, egy mára méltatlanul elfeledett zseni, aki lírájával és prózájával, no meg valóban észvesztő előadásmódjával vált a huszadik századi világirodalom egyik különc klasszikusává.

Dylan Thomas A szerelem térképe című elbeszélésgyűjteménye a művész életében egy igen speciális helyet foglal el, hiszen az alapvetően költő, illetve szavalóművész pályája derekán tért át a prózára. Ugyanakkor Dylan e kötete – azzal, hogy úgynevezett „mágikus” elbeszéléseket, azaz szürreális töltetű és versformaiságra utaló írásokat gyűjtött össze benne – egyfajta híddá lett verselő és prózaírói munkássága között. A szerelem térképe tehát amolyan átjáró feladatát is ellátja az alkotó életművében. A kötet különleges összegzése mindannak, ami Dylan Thomas munkásságát jellemezte: a halálról, a szerelemről, vagy mindkettőről együttesen való gondolatokat, a kelta hagyományok és néprajz világának felidzését.
Az 1914-ben született és 1953-ban elhunyt Dylan Thomasról fontos tudni, hogy hatalmas kultuszfigura volt már életében. Költészeténél csak egyénien előadott költői estjei voltak híresebbek, melyekre a versírástól való eltávolodás után is ragaszkodott. Nem hazájában Wales-ben, Angliában, illetve Európában, de Amerikában is turnézott költeményei, rá jellemző sajátos stílusban előadott bemutatásával. Hatása a későbbi rocklegenda Robert Zimmermannra is nagy volt, olyannyira, hogy amikor az elindult a folk-rock, blues-rock műfaji pályán, művésznevét is róla vette, így lett Bob Dylan.  De érdemes megemlíteni, hogy Dylan Thomas-t egyik róla elnevezett zeneművében idézte fel Igor Sztravinszki, a költő halála után egy évvel.