Nem tudom, hogy olvasóink közül ki az a szerencsés, aki már volt Uzsolyné Pécsi Rita neveléskutató előadásán, de aki nem, az amint lehet, pótolja. Feledhetetlen, fantasztikus, fenomenális, elmondhatatlan, bájos, mély, megindító, emberi és isteni. De tényleg. Az idei Óvodapedagógiai Nap egyik ünnepi rendezvényén megtartott előadása tulajdonképpen parafrázisa volt a most ajánlott, A nevelés az élet szolgálata című kötetének.
Lapozzunk bele!

Mert, hogy a felnőtt ember azt hinné, hogy az X-ek számának növekedésével már egyre többet, vagy mindent tud. Nem feledve persze a korszak viccét, melyben egy szemtelen riporter megkérdezi a nagyképű politikust, hogy igaz-e, hogy mindenhez ért, mire amaz a nyomatékosítás végett mutatóujját feltartva megtoldja: Mindenhez is! Szóval ilyenek vagyunk mi felnőtt emberkék. Mit sem tudva élünk, felejtve egykori ovis múltunkat, hogy milyen is volt, amikor még tényleg nem tudtunk mindent, vagyis, ahogy a kettős tagadó magyar mondja: nem tudtunk semmit.
A nevelés az élet szolgálata című könyvben sok mindent olvashatunk az óvodáskorú gyermekek fegyelmezettségéről, fegyelmezésével kapcsolatos problémákról, helyzetekről, és természetesen azok hátteréről is. Ugyanakkor, mint azt a fentebb jeleztem, ennél jóval többről van szó, hiszen a szerző tudományos munkát tett le az asztalra, egy olyan dolgozatot, mely hosszú sorban lévő műveinek fontos állomása. A kötet kiindulópontja az úgynevezett bizalom pedagógia, mely, mint a tanulmányból kiderül: egy látásmód arról, hogyan viszonyulunk az élethez, az emberhez, a neveléshez, a gyermekünkhöz, a növendékekhez, társunkhoz, saját magunkhoz. Uzsolyné Pécsi Rita a kötet előszavában többek között így fogalmaz: „A bizalomra épül a szabad, önálló személyiség fölnevelésének egyik legtöbb fejtörést okozó feladata, a fegyelmezés. Ez könyvünk legterjedelmesebb fejezete. A tekintély kérdése szintén rendkívül aktuális. Ennek eredeti megvilágításával foglalkozunk a harmadik fejezetben, Jozef Kentenich egyik legmélyebb tanítása nyomán. A „nevelt nevelő” belső ereje és sajátos eszközei kirajzolják a hiteles tekintély útját.”