Apró szépségek

A szülő-gyermek kapcsolatokat boncolgatja egy gyermek-szépségverseny közegébe helyezve új könyvében Maros András: a Befutunk című regény eredetileg egy filmes forgatókönyvnek íródott évekkel ezelőtt.

A történet szerint a válságban szenvedő madarász, Kucsma Pál és a depressziós férjével kezdeni semmit nem tudó felesége külön utakon keres vigaszt. A férfi a fejébe veszi, hogy megtanul repülni, Ica pedig azt, hogy szépségkirálynőt farag kislányukból, Hédiből. Az, hogy Hédi mit gondol az egészről, nem igazán érdekel senkit.
„Kétséges volt, és a mai napig nem egyértelmű, fog-e film készülni a történetből, amit viszont már kellőképpen megszerettem ahhoz, hogy más formában is rögzítsem” – idézte fel a regény születésének körülményeit a szerző. Az eddig hét prózakötetet megjelentető író hozzátette: korábbi könyveihez képest eltérő munkafolyamatot igényelt egy saját maga által írt forgatókönyv prózává adaptálása. Maros András szerint a végeredmény egy meglehetősen gördülékeny, filmszerű regény lett, hiszen adott volt a teljes történetív, és készen voltak a jelenetek is. Azonban a dialógusok és helyzetleírások mellett helyet kaptak a belső lelki folyamatokra reflektáló „kiállások”, belső monológok is.
„Amióta szülő vagyok, a gyerek-szülő viszony minden munkámban visszaköszön. Korábban a Hulladék című színdarabomban egy kamasz fiú és az apja viszonyát ábrázoltam, a Befutunkban most fiatalabb gyerekről és az ő szüleihez fűződő kapcsolatáról, illetve egy szürkülő házasság nehézségeiről, az előttük álló kihívásokról van szó” – mondta.
Maros András a gyermek-szépségversenyek jelenségével először egy amerikai televíziós reality sorozatban találkozott és egyből úgy érezte, a maga extremitásával mindez jó közeg lehet a történethez. Nagy hatással volt rá Kallos Beának, a közmédia fotósának Little Miss című fotósorozata is, amely a magyarországi gyermek-szépségversenyek világát rögzíti. Mint fogalmazott, amikor meglátta a fotókat, megnyugodott, hogy nem kell amerikai környezetbe helyeznie a történetet. „Korábban nem tudtam, hogy ezek a rendezvények Magyarországon is léteznek. Ám kiderült, hogy nem csupán vannak ilyenek Magyarországon, de nagyon sokféle létezik” – fogalmazott.
Maros elmondta, hogy semmi esetre sem dokumentarista ábrázolást akart írni, hanem a kezdetektől a vígjáték, a szatíra stíluseszközeivel akart feltárni bizonyos szülői motivációkat, döntéseik mozgatórugóit.