Alice Pasiországban

Fiona Gibson Anya randizni kezd újabb koporsószög abban az ideában, hogy a huszadik, illetve immár huszonegyedik századi emberi létezés alapformája a szeretetközösség, azaz a család. Az emberiséget itt éri kétségkívül a legnagyobb veszteség, amikor a családot felszámolta a társadalmi „haladás”, de tény: egyre több magányos ember néz szembe az egyedüllét szomorúságot adó életérzésével. Ebből pedig egyetlen út vezet ki, főleg ha valaki eléggé parás, hogy egymaga magad: mégpedig a társkeresés. Nők esetén ezt pasizásnak hívjuk.

Az Anya randizni kezd a kiadó szándéka szerint a ,,Minek neked pasi? Te anyuka vagy!" mottó szerű idézettel teszi teljessé azt a világképet, mely kiindulópontja Fiona Gibson új könyvének. És jogosan olvashatjuk ezt az ítéletszerű két mondatot: a történet főhőseinek számító mai harmincas, negyvenes generáció most tinédzserkorú gyermekei valóban így lát(hat)ják rájuk maradt szüleiket. Van egy ilyen, a fiatalokban minden korszakban megvolt – amúgy helytelen – látás, hogy az, aki olyan szüleivel egykorú, annak már minek szerelem, minek szex, minek érzékiség, minek társ, minek érzelmi élet? Pedig hát pedig, ugye, ugye.  
Az már csak ráadás, hogy a főhős, Alice tinédzser fiával néz farkasszemet ebben a problémában, aki ösztönös féltékenységgel tekint a jövőbe, ahol anyja különböző pacákokkal kíván találkozni párkapcsolat létesítése céljából.  Az senkit se tántorítson el Gibson könyvétől, hogy kissé sablonos, hiszen a nyűgös tinédzsergyermek nevelésébe apatikusan belepunnyadó és onnan barátnői segítségével kirukkoló nő históriája már sok könyvből, filmből is ismert! Ne tántorodjunk, mert Fiona nővér nagy erőket mozgatott meg annak érdekében, hogy ezt a valóban nem túl eredeti sztorit ízes történetmeséléssel és pazar humorral tegye igen csak fogyaszthatóvá.  Az alaphelyzet az, hogy a punnyadós Alice-nak minden barinő kipécéz egy ismerős pasit és elkezdi beajánlani oda-vissza. A kínálat tehát adott, de Alice-ből valahogy csak nem akar komoly keresleti oldal adódni. Pedig nem akárkik, akiket a barátnők felhajtanak neki: egy okoskodó, nagyarcú újságíró, egy bájgúnár, szexmániás sármőr, meg egy Alice-szal egy cipőben járó, gyermekét egyedül nevelő, vele egykorú apa. 
A történet természetesen nem a végén nyer értelmet, amikor – hasonlóan Bridget Jones-hoz – a főhősnő végre valahára kiválasztja, eldönti, hogy ki legyen az a férfi, akivel valóban boldog lehet. A happy – ha nem is end – már a sztori elején és közepén is ott van valahol, hiszen ekkor olvashatjuk a legfordulatosabb eseményeket az egyik kínosabb jelenetből a másik viccesebbe jutva, Alice-szal együtt, útban a beteljesedés felé.