Az építészet mesterei sorozatban jelent meg Ybl Miklós munkásságát feldolgozó kiadvány. A Gerle János – Marótzy Kata szerzőpáros öt évtizednyi pályafutást foglalt össze a kötetben, mely ezúttal korabeli dokumentumokat és az építészlegenda egykori vázlatrajzait is tartalmazza.

Nemrég volt szerencsém részt venni egy építészdinasztiát bemutató tablótárlaton. Akkor arra gondoltam, hogy valóban igaz a rockerek mondása, miszerint: „Zenéről beszélni olyan, mint építészetre táncolni”, így felmerül a kérdés, hogy ha nem lehet rá táncolni, akkor mire jó az építészet? Erre a direkt értelmetlen, poszt-naív kérdésre persze nem lehet értelmesen válaszolni, de az már jó megközelítés, hogy miként lehet megérteni az építészetet, mint művészetet, illetve a képzőművészetekhez hasonlóan, hogyan illesszük be az építészetet műveltségünk monolitjába.  
A most ajánlott Ybl-kötet a 19. századi Magyarországba kalauzolja el az olvasót, abba csodálatosan romantikus időszakba és helyre, amikor és ahol a klasszicista stílus, illetve a historizmus vált uralkodóvá. Ybl Miklós az 1840-es évektől kezdve alkotott, a kötetben közel fél évszázadnyi építészeti művészeti szintű tevékenységének átfogó történetébe nyerhetünk bepillantást. A könyv szerzői egy helyen jelzik, hogy ez nem egy nagymonográfia, mely a teljesesség igényével készült, hanem egy viszonylag lazább szövétnekű összeállítás. A kötetben a neves építészről korábban kiadott szakirodalmi adatok, leírások, összegzések sorával egészítették ki a fent idézett, főként az eredeti anyagokra alapozott antológiát. Ybl hagyatéka ez ágban Magyarországon a legnagyobb, művei között olyanok szerepelnek, mint például a parádsasvári Károlyi-kastély, a nagycenki katolikus templom, az egykori Nemzeti Lovarda, a kecskeméti evangélikus templom, a budapesti Festetics-palota, a budapesti Károly-palota, a budapesti Bakács téri ferences templom és a budapesti Lánchíd-palota.