Megalkotják a Végső Intelligenciát, vagyis saját istenüket a gépek. Ez viszont pusztulásba taszíthatja az egész emberiséget. Dan Simmons a Hyperion című regényének folytatásában, a Hyperion bukásában persze felveszik a harcot az űr számkivetettjei.

„Hét ember, hét teljesen eltérő életúttal, viszont egyetlen egy céllal. A Hyperion ura, a rettegett gyilkológép, a Shrike azonban csak egyikük kívánságát teljesíti. Mindeközben az űrben hódító emberiség háború felé sodródik” – ajánlottuk a minap Dan Simmons a Canterbury mesék mintájára írt Hyperion című könyvét. Most azonban belelapozunk a folytatásba.
A regényciklus nyitókötetében hét zarándok indult útnak a Hyperion távoli bolygójára, hogy a Shrike színe elé járulva választ találjanak kérdéseikre. A félig szerves lény, félig gépszörny pedig csak egyikük kívánságát teljesítette.
A klasszikus űropera folytatásában egy újabb történettel ismerkedhetünk meg az Időkripták épületegyütteséről híressé vált Hyperion-hoz, illetve a retteget urához, a Shrike-hoz kapcsolódóan. A regényben fordulóponthoz érkezett az emberek lakta világegyetem. A Hyperion félreeső bolygóján azonban az időben visszafelé haladó, rejtélyes Időkripták megnyitják kapuikat, hogy a Shrike, a fájdalom és a megtorlás félistene emberek millióinak sorsa felett döntsön. Közben a Számkivetettek elkezdik ostromolni az űri szövetséget, vagyis a Hegemóniát, míg az általunk teremtett mesterséges intelligenciák, a megbízhatatlanná váló MI-k azon fáradoznak, hogy létrehozzák a Végső Intelligenciát, vagyis istent. Pontosabban a gépek istenét, mely majd pusztulásba taszíthatja az egész emberiséget…
Dan Simmons klasszikusának folytatásában még az első kötetnél is hangsúlyosabban jelenik meg a technológiai fejlődés és az emberi civilizáció jövője. Mindemellett persze nagy szerepet kapnak a történetben a gépek, a fajok, a vallások és a filozófiák, és persze az eposzi léptékű háborúba sodródó egyén is.