Talán közhelyes, de hát így volt: Osvát Ernő lapalapító, újságíró, főszerkesztő, a magyar irodalom, a magyar zsurnalisztika fenséges szürke eminenciása volt. Aforizmák címmel nemrég került a boltok polcaira az a bölcsességgyűjtemény, melyeket az ő szájából, tollából hallott, olvasott a közönség és a szakma. Egyfajta füveskönyvet ajánlunk most tehát az olvasónak.

Ignotius és Fenyő Miksa mellett Osvát Ernő volt a Nyugat főszerkesztője. Osvát főszerkesztőtársaihoz, elődeihez hasonlóan jelentős mértékben határozta meg a korszak irodalmi, közéleti irányát, szakmai tudásánál, műveltségénél talán csak tehetség-felfedező érzéke volt nagyobb, neki köszönhetjük, hogy elindult írói, költői pályán például Móricz Zsigmond, Babits Mihály vagy Illyés Gyula.
Aforizmáit tartalmazó kötete valóban, amolyan füveskönyv, hiszen mindazon szakmai és életbölcseleti tapasztalatának tükröződése, melyek alapján egy korszak kiemelkedő egyéniségének tartották. Azok, akik az aforizma szó hallatán valami viccesre gondolnak, ezúttal tévednek, ugyanis Osvát a szó eredeti jelentésének, értelmének megfelelően, tehát tömören, lényegre törően, egy-egy mondat adta keretek közé illesztve alkotta meg aforizmáit. Az aforizma lényeges jellemzőjének megadott „szellemes” jelző pedig ez esetben elsősorban nem a vicces, hanem az elmés értelmezés felől értendő. Ettől függetlenül Osvát észjárása, megannyi meglátása, bölcsessége természetesen némi humort, szellemességet is tartalmaz.  A kiadói ajánlószöveg egy helyen kissé szikár módon úgy fogalmaz: „Ajándék ez a könyv mindazoknak, akik szerint gondolkodni jó.” Nos, akkor legyen így: döntsünk amellett, hogy gondolkodni valóban jó, hiszen ez a nevünk is – gondolkodó ember.