Forradalmi tornász győzelem
Bemutatták a Fűrész Attila szerkesztésében megjelent, Forradalmi győzelem című kötetet, amely a magyar női tornászcsapat 1956-os olimpiai aranyérmének állít emléket. Fábián László, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója elmondta, a hatvan éve kéziszergyakorlatával első helyet kiérdemelt Keleti Ágnes, Köteles Erzsébet, Tass Olga, Kertész Aliz, Korondi Margit és Bodó Andrea mindenki számára példakép lehet.

„Sokat tanulhatunk tőlük, akárcsak arról, hogyan kell mozogni, levegőt venni, de példát vehetünk vidámságukról, életigenlésükről is.” A szerkesztő szerint csodálatos, hogy a csapat mind a hat tagja él még. Kifejtette, a műben szó esik a főszereplők gyermekkoráról, a tornával való megismerkedésükről, pályafutásukról, az 1956-os olimpiáról, az ötkarikás játékok utáni életútjukról, valamint arról, hogyan élnek most.
A bemutatón ott volt Keleti Ágnes, Köteles Erzsébet, Tass Olga és Kertész Aliz, a tengerentúl élő Korondi Margit és Bodó Andrea nem jött el.
„A versenyzés volt az egyetlen lehetőség a világnézésre” – emlékezett vissza Keleti Ágnes. – „Szerettem tornázni, nem nagyon iparkodtam, de csináltam, amit tudtam.”
„Mindig különösen jó érzés a régi társakkal találkozni” – vélekedett Kertész Aliz, s kitért rá, számára nem volt nehéz a verseny. – „Imádtam ezt a gyakorlatot, szerintem nagyon szép volt, azóta sem láttam szebbet.”
Tass Olga felidézte, hogy az 1948-as és 1952-es ezüstök után nagyon szerették volna az elsőséget, ám a verseny előtt elveszett a szalag, amivel a gyakorlatát végezte volna. „Így végül szivárványszínű szalaggal végeztem a gyakorlatot, és sikerült.”
„Az volt az ars poeticám, hogy Isten, haza, család. Ha a Jóisten úgy rendelte, hogy ilyen tehetséget kaptam, akkor az országomért ezt nekem meg kell tennem” – mondta Köteles Erzsébet.

„Sokat tanulhatunk tőlük, akárcsak arról, hogyan kell mozogni, levegőt venni, de példát vehetünk vidámságukról, életigenlésükről is.” A szerkesztő szerint csodálatos, hogy a csapat mind a hat tagja él még. Kifejtette, a műben szó esik a főszereplők gyermekkoráról, a tornával való megismerkedésükről, pályafutásukról, az 1956-os olimpiáról, az ötkarikás játékok utáni életútjukról, valamint arról, hogyan élnek most.
A bemutatón ott volt Keleti Ágnes, Köteles Erzsébet, Tass Olga és Kertész Aliz, a tengerentúl élő Korondi Margit és Bodó Andrea nem jött el.
„A versenyzés volt az egyetlen lehetőség a világnézésre” – emlékezett vissza Keleti Ágnes. – „Szerettem tornázni, nem nagyon iparkodtam, de csináltam, amit tudtam.”
„Mindig különösen jó érzés a régi társakkal találkozni” – vélekedett Kertész Aliz, s kitért rá, számára nem volt nehéz a verseny. – „Imádtam ezt a gyakorlatot, szerintem nagyon szép volt, azóta sem láttam szebbet.”
Tass Olga felidézte, hogy az 1948-as és 1952-es ezüstök után nagyon szerették volna az elsőséget, ám a verseny előtt elveszett a szalag, amivel a gyakorlatát végezte volna. „Így végül szivárványszínű szalaggal végeztem a gyakorlatot, és sikerült.”
„Az volt az ars poeticám, hogy Isten, haza, család. Ha a Jóisten úgy rendelte, hogy ilyen tehetséget kaptam, akkor az országomért ezt nekem meg kell tennem” – mondta Köteles Erzsébet.
Egypercesek

Jókai Mór hagyatéka a digitális térben
Szabadon elérhetőek a Jókaihoz kapcsolódó műtárgyak
Könyvtári rendszerünk lelke
A hírekkel ellentétben az olvasás, a könyv egyáltalán nincs válságban ma Magyarországon
Boncasztalon a Hail Mary küldetés
Az űrutazás első ötletétől az utolsó esélyt jelentő misszióig