Rejtő-filológia 2.0
Gyakorlatilag két emberöltőn át szinte semmi, aztán meg egyszerre szinte minden. Így is összegezhetnénk, a Rejtő Jenőről publikált irodalomtörténeti köteteket. Tavaly – legalábbis szakmai, rajongói körökben – hatalmasat robbant Thuróczy Gergely Az ellopott tragédia című gigantikus méretű és fantasztikusan érdekes tartalmú Rejtő-monográfiája (melyről természetesen hírt adtunk mi is). Aztán mit látok a minap a könyvesbolt polcán? Igen! Egy újabb Thuróczy-féle Rejtő-monográfiát! Ennek A megtalált tragédia címet adták.

A mai negyvenes, ötvenes, hatvanas generáció számára Rejtő jelentette a mindent. Nem úgy olvastuk gyerek- és kamaszkorunkban, mint ahogy ma mondják, hogy ponyva, hanem úgy olvastuk, mint Karl May, Verne vagy Jack London regényeit: alapművekként. Nem árulták el nekünk, de nem is kellett, éreztük, hogy P. Howard alias Rejtő Jenő legendás légiós regényeibe beépített humorbombái mögött bizony ott lapult a halál elől menekülő ember ironizáló, akasztófahumora, a „Járkálj csak halálraítélt!” bölcsessége. Rejtő meghatározó tudatmódosítója volt felnőtté válásunknak, Salinger Zabhegyezője és Ginsberg Üvöltése mellett ezek a regények voltak kamaszkori érzületeink legjobb kifejezői. S minél jobban szidták Rejtőt, mi annál jobban tudtuk, hogy kincsre leltünk, hogy a P. Howard történetek egy igaz, szép és izgalmas világról adnak hírt nekünk, mely világnak valahol a távolban léteznie kell.
Nem tudom, hogy Thuróczy Gergelyt milyen érzések, észbeli, kötelességbeli ösztökék hajtották arra, hogy a magyar irodalomtörténet, népszerűsége ellenére legfeldolgozatlanabb szerzőjének végre elkészítse monográfiáját, biográfiáját, de nagyon jól sikerült munka. Olyannyira, hogy a bevezetőben említett, több évtizedes kutatómunkával összeállított 2015-ös kiadású első változatot, egy formátumában, kötésében, de főleg szerkesztésében, tartalmában újszerűbb, korszerűbb, frappánsabb, átláthatóbb, olvasmányosabb variáció követhette idén, A megtalált tragédia címmel.
A kötet szerkesztője többek között így vall a friss kiadásról: „A megtalált tragédia a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Infopoly Alaptívány által 2015-ben megjelentetett Az ellopott tragédia című Rejtő-emlékkötet átdolgozott változata. A nagy sikert aratott könyv a tudományosságot helyezte előtérbe, míg eme mostani az olvasmányosságot. Bevezető tanulmányunk több fejezetét rövidítettük – vagy egészében elhagytuk –, ugyanakkor számos ponton kiegészítettük, korrigáltuk. A Rejtő-filológia iránt mélyebben érdeklődők pedig az első „tragédiában” újabb adalékokat lelhetnek az író életműve és utóélete vonatkozásában.”

A mai negyvenes, ötvenes, hatvanas generáció számára Rejtő jelentette a mindent. Nem úgy olvastuk gyerek- és kamaszkorunkban, mint ahogy ma mondják, hogy ponyva, hanem úgy olvastuk, mint Karl May, Verne vagy Jack London regényeit: alapművekként. Nem árulták el nekünk, de nem is kellett, éreztük, hogy P. Howard alias Rejtő Jenő legendás légiós regényeibe beépített humorbombái mögött bizony ott lapult a halál elől menekülő ember ironizáló, akasztófahumora, a „Járkálj csak halálraítélt!” bölcsessége. Rejtő meghatározó tudatmódosítója volt felnőtté válásunknak, Salinger Zabhegyezője és Ginsberg Üvöltése mellett ezek a regények voltak kamaszkori érzületeink legjobb kifejezői. S minél jobban szidták Rejtőt, mi annál jobban tudtuk, hogy kincsre leltünk, hogy a P. Howard történetek egy igaz, szép és izgalmas világról adnak hírt nekünk, mely világnak valahol a távolban léteznie kell.
Nem tudom, hogy Thuróczy Gergelyt milyen érzések, észbeli, kötelességbeli ösztökék hajtották arra, hogy a magyar irodalomtörténet, népszerűsége ellenére legfeldolgozatlanabb szerzőjének végre elkészítse monográfiáját, biográfiáját, de nagyon jól sikerült munka. Olyannyira, hogy a bevezetőben említett, több évtizedes kutatómunkával összeállított 2015-ös kiadású első változatot, egy formátumában, kötésében, de főleg szerkesztésében, tartalmában újszerűbb, korszerűbb, frappánsabb, átláthatóbb, olvasmányosabb variáció követhette idén, A megtalált tragédia címmel.
A kötet szerkesztője többek között így vall a friss kiadásról: „A megtalált tragédia a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Infopoly Alaptívány által 2015-ben megjelentetett Az ellopott tragédia című Rejtő-emlékkötet átdolgozott változata. A nagy sikert aratott könyv a tudományosságot helyezte előtérbe, míg eme mostani az olvasmányosságot. Bevezető tanulmányunk több fejezetét rövidítettük – vagy egészében elhagytuk –, ugyanakkor számos ponton kiegészítettük, korrigáltuk. A Rejtő-filológia iránt mélyebben érdeklődők pedig az első „tragédiában” újabb adalékokat lelhetnek az író életműve és utóélete vonatkozásában.”
Egypercesek

Jókai Mór hagyatéka a digitális térben
Szabadon elérhetőek a Jókaihoz kapcsolódó műtárgyak
Könyvtári rendszerünk lelke
A hírekkel ellentétben az olvasás, a könyv egyáltalán nincs válságban ma Magyarországon
Boncasztalon a Hail Mary küldetés
Az űrutazás első ötletétől az utolsó esélyt jelentő misszióig