Ha van a könyves-szakmának, a könyvkészítésnek, a könyvkiadásnak, a könyvkereskedelemnek és az ezeket támogató szakújságírásnak izgalmas parabolája, akkor bizonyára a most ajánlott Ízek, imák, szerelmek nyomában című kötet az. Egy könyv, melyet egy könyv okozta katarzisról szólva írtak, ráadásul ezúttal zömében az olvasók.

Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című regénye egy fenségesen érzelmes, felkavaróan mély, empatikus és bizony – de jó értelemben – érzelgős regény. Az önéletrajzi történet szerint a főhősnő egy jómódú férfi oldalán megtalálta a boldogságot, a gazdagságot. A jól menő vállalkozás és a (látszólag) jól működő házasság azonban csak látszat, hiszen mindez egy pillanat alatt foszlik semmivé, amikor a férj minden előzmény nélkül adja be a válást, ezzel romokba taszítva a főhősnő életét. A legmélyebb ponton nem is az egzisztenciális kilátástalanság, hanem az érzelmi és lelki magára hagyatottság válik elviselhetetlenné. A depressziót egy hosszú, a spiritualitást a megszokottól eltérő módon való megélést jelentő országokba való utazás jelenti. A kilábalást, rekreációt választó nő a Távol-Kelet országaiba megy, hogy az ottani vallási, spirituális módszerekkel megtalálja lelki békéjét.
Elizabeth Gilbert könyve oly annyira sikeres lett, hogy százezrek élete változott meg a mélységből a lelkiség révén kilábaló nő példáját követve. Erről a spirituális reneszánszról szól ez a „könyvet írtak egy könyvről” dolog. A rendkívül hatásos megújulásnak kisebb fajta, irodalomtörténeti jelentőséggel is bíró mozgalma nők garmadáját indította arra, hogy maguk is papírra vessék történetüket. Az Ízek, imák, szerelmek nyomában tehát egy novellagyűjtemény, egy olyan antológia, mely a sorscsapásokból megmenekülő, a vallásból és érzelmi intelligenciából erőt merítő nők bölccsé válásáról szól. A majd ötven szerző a világ öt földrészéről származik, így – mi férfiak – csak kamillázhatunk, hogy bizony-bizony, a nő minden korban és minden kultúrában ugyanaz: érzelmei, intenzív érzékisége, érzékenysége okán is erősebb nálunk.