Szép kiadói szokás, hogy a klasszikus karácsonyi dömping idején a legjobb, legnépszerűbb regényeket újra kiadják. Így történhetett, hogy az Európa Kiadó ismét piacra dobta Günter Grass A bádogdob című alapművét. A sok szempontból tabudöntögető mű talán most arra vár, hogy az új nemzedékek is magukhoz vegyék azt a rengeteget, amit az alkotó egy törpében töltött.

„…mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” – olvashatjuk a Bibliában Isten hatalmáról. Úgy gondolom, hogy Günter Grass regényében, egy Oskar Matzerath törpe sorsán keresztül, a Szentírásban olvasható igéhez hasonló logika alapján működteti a történetet. Oskar törpe figurája illetve az általa elmondott német történelmi korszakleírás mára klasszikussá nemesedett. A gyermeki testben gyermeki lélekkel élő ártalmatlan és ártatlan emberke, aki bádogdobja és különleges hatású sikolyai révén kommunikál a világgal egyfajta voltaire-i kritikával méregeti, bírálgatja az őt körülvevő múlt század közepének, s második felének világát.  A bádogdobot nevezték már pikareszk regénynek, és mondták már róla, hogy az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) erős kritikája, vagy azt, hogy közéleti, politikai, szexuális és vallási tabukat döntögető írásmű. Volker Schlöndorff 1979-ben megfilmesítette a regényt, de különös egybeesést mutat Werner Herzog rendező átal 1974-ben elkészített Kaspar Hauser című filmmel, melyben az Oskar Matzerath élettörténetével erős párhuzamot felmutató históriát láthatunk. Ebben ugyanis egy ugyancsak csökkent képességű, s szintén törpe figura látásmódján keresztül nézzük a világot. Már szinte közhely, hogy Günter Grass 1959-ben írt regénye a második világháború utáni német irodalom új kiindulópontja lett, de például a mostani (amúgy sokadik) újrakiadás is jelzi, hogy A bádogdob kiállta az idők próbáját és klasszikussá nemesült.