Folytatva Bűnös Budapest-ciklusát, Kondor Vilmos megjelentette a Szélhámos Budapest című regényét. Ezzel két irodalmi masszívum is erősödött, mégpedig a fent idézett, amúgy immár hat részes Bűnös Budapest sorozat, illetve ugyancsak erősödött az új regénnyel a Kondor körüli misztikum. Tudniillik az újkori magyar irodalom egyik legkülönösebb és sokak által legtitokzatosabb prózaírójáról beszélünk esetében. Az író olyannyira titokzatos, hogy egyesek még azt is ki merték róla jelenteni, hogy valójában nem is létezik.

Mondjunk gyorsan olyanokat Kondor Vilmosról, hogy ő magyar irodalom David Lynch-e? Tény, hogy Kondor viszonylag rövid idő alatt, s főleg Budapest Noir című, az 1930-as évek Magyarországán játszódó regényével vált ismertté, elismertté, híressé.  A sikerben pedig jócskán szerepet játszott – ahogy David Lynchnél is – a misztikus, trashes, hol naturalisztikus, hol szürreális ecsetkezelés, á lá noir.
A Szélhámos Budapest a Bűnös Budapest regényciklus Budapest Noir részének előzménytörténete. A főhős itt is a jó nevű Gordon Zsigmond, a magyar bűnügyi újságírás Dick Tracy-je, a kemény oknyomozásokban és furfangot, leleményességet igénylő cudar pesti éjszakák egykori vagánya, aki nemrég tért haza Amerikából, hogy most, háta mögött hagyva tengerentúli privát életbeli kríziseit, új lapot húzzon a sors neki szánt paklijából. Gordon egy nap megbízást kap, hogy oknyomozza ki, miért, hogyan és főleg kinek a keze által halt meg egy bizonyos Szatmári nevű színész és bukméker. A nyomozás során megismerkedhetünk az 1930-as évek Magyarországának, egész pontosan Budapestjének jellegzetes éjszakai figuráival, a kétes erkölcsű rendőrökkel, besúgókkal, mindenféle rendű-rangú bűnözőkkel, prostikkal, szépasszonyokkal, fecsegő boltosokkal, gyanús politikusokkal, minden rendű-rangú különös figurával, és Gordon Zsigmondot segítő kis csapattal, Czövek taxissal, Piri primadonnával, Turcsányi szerkesztővel és lekvárfőző Tatával.