Az én generációm számára a „sztárszakács” természetesen Nagy Levin, Rejtő Jenő zseniálisan megformált alakja, de őt sajnos nem lehet meghívni egy író-olvasó találkozóra. Más a helyzet Benke László négyszeres olimpia bajnok, mester-szakács, mestercukrásszal, akit a közeljövőben lát majd vendégül a Kölcsey Ferenc olvasókör.

Laci bácsi legendás hírnévnek örvend hazai gasztrokörökben, elképesztő kreativitással forgatja a fakanalat, de az olvasókör tagjait, illetve azokat, akik eljönnek majd november 17-én (csütörtökön) 16.30 órakor kezdődő beszélgetésre, a KSH-könyvtár, Bibó-termébe (Budapest, II. Keleti Károly u. 5.) valószínűleg jobban érdeklik könyvei.
Szakácskönyvei mellett például egy rendkívül érdekes kötetet, A magyarok asztala címen megjelent monumentális albumot jegyzi, amely hatalmas panorámát kínálva a hazai gasztronómia kultúrtörténetét tárja olvasói elé. A könyvről Göncz Árpád író, műfordító és köztársasági elnök (Elnézést a kissé rejtőire sikerült felsorolásért!) a következőket írja: „…létezik íz-világ, és az íz-világon belül elkülönülnek az „íz-országok” is. A mi íz-országunk neve: a magyar konyha. Ez a gyönyörűséges könyv, amit kezébe vesz, a magyar konyha évezredes kincseit hagyományozza ránk. Amelyek – magától értetődik – az idők során maguk is változtak: a tarhonya alighanem a kalandozó magyarok élelme lehetett. A burgonyát akkor még Európában senki sem ismerte. Az idők folyását alighanem sok más, talán már feledésbe merült íz jelzi. Egyvalami biztos: az ízlésünk lényege ez idő alatt nem változott, mert minden új íz valami módon visszavezethető íz-hagyományaink világába. Ez a gyönyörű kiadvány a magyar konyha ezer esztendejének javát képezi. Alighanem meghatározó jelentőségű, hiszen egyaránt kitér ételre, italra, s kivált a hungarikumnak számító fűszerpaprika történetére. Tehát mindarra, amit gyorsan változó életünk során ősanyáinktól-ősapáinktól máig íz-világunkban örököltünk. Nyugodt lelkiismerettel ajánlom tehát minden kényes ízlésű, hagyománytisztelő magyar embernek.”