Leila Slimani kapta a Goncourt-díjat
Leila Slimani marokkói-francia írónő Chanson douce című regénye kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat.

A Marokkóban született harmincöt éves szerző második regénye thrillerszerűen felépített történet egy gyilkosságról, amelyben egy nevelőnő végez két, gondjaira bízott kisgyerekkel. A társadalmi nyomorról szóló kötet az elmúlt hónapok egyik legnagyobb közönségsikere a francia könyvesboltokban.
A regény egy 2012-ben New Yorkban megtörtént bűnesetet dolgoz fel. A kritikusok szerint a mű ereje elsősorban a száraz, klinikai pontosságú erős történetmesélésben, valamint a direkt és egyértelmű stílusában rejlik. Leila Slimani nem bonyolódik pszichológiai ellentmondásokba, amelyek magyarázatot adhatnának az őrült tettre.
A szerző a haláleset ismertetése után meséli el a párizsi középosztálybeli család tagjainak mindennapjait és a látszólag tökéletes bébiszitter, Louise előéletét, akinek tehetetlenségérzése fejezetről fejezetre az életundorig fokozódik.
A fiatal nőt egy háztartásbeli anya, Myriam és férje, Paul veszi fel két gyermeke mellé. A házaspár eleinte úgy érzi, igazgyöngyöt talált. A bébicsősz nemcsak a két gyerekkel, hanem a szülőkkel is törődik, főz, vasal, takarít, újjávarázsolja a család otthonát. Louise lassanként válik megkerülhetetlenné, teljesen befészkeli magát a család és a házaspár életébe, amely minden furcsaságot, hangulatváltást elnéz neki. A szerző apró finomságokkal mutatja be a család és a nevelőnő közötti érzelmileg bonyolult viszonyt, a gyűlölet, a szeretet, a vágy keveredését.
A történet ugyanakkor a mai nyugati társadalom ellentmondásaira is rávilágít, a gyereknevelés és a karrierépítés kibékíthetetlen kettős vágyára vagy az alkalmazottakkal szemben érzett uralkodási és egyben megfelelési vágyra.
A párizsi Politikatudományi Egyetemen végzett, korábban újságíróként ismertté vált szerző műve a héten, a tízedik helyen állt a francia könyveladási listákon.
Leila Slimani a tizenkettedik női szerző, aki átvehette az 1903-ban alapított Goncourt-díjat. A szüleinek ajánlotta, akiktől „az irodalom és a szabadság szeretetét” tanulta. Tavaly megjelent első regénye, a Dans le jardin de l'ogre is hatalmas közönség- és szakmai sikert aratott. A nimfomán nőről szóló történetből hamarosan film is készül.
A Goncourt-díj jelképes pénzjutalommal – csupán tíz euróval – jár, ám marketinghatása jelentős: a díjazott könyvet a francia olvasók legalább négyszázezer példányban szokták megvásárolni, de volt olyan alkotás is, amely egymillió példányos kiadást ért meg.

A Marokkóban született harmincöt éves szerző második regénye thrillerszerűen felépített történet egy gyilkosságról, amelyben egy nevelőnő végez két, gondjaira bízott kisgyerekkel. A társadalmi nyomorról szóló kötet az elmúlt hónapok egyik legnagyobb közönségsikere a francia könyvesboltokban.
A regény egy 2012-ben New Yorkban megtörtént bűnesetet dolgoz fel. A kritikusok szerint a mű ereje elsősorban a száraz, klinikai pontosságú erős történetmesélésben, valamint a direkt és egyértelmű stílusában rejlik. Leila Slimani nem bonyolódik pszichológiai ellentmondásokba, amelyek magyarázatot adhatnának az őrült tettre.
A szerző a haláleset ismertetése után meséli el a párizsi középosztálybeli család tagjainak mindennapjait és a látszólag tökéletes bébiszitter, Louise előéletét, akinek tehetetlenségérzése fejezetről fejezetre az életundorig fokozódik.
A fiatal nőt egy háztartásbeli anya, Myriam és férje, Paul veszi fel két gyermeke mellé. A házaspár eleinte úgy érzi, igazgyöngyöt talált. A bébicsősz nemcsak a két gyerekkel, hanem a szülőkkel is törődik, főz, vasal, takarít, újjávarázsolja a család otthonát. Louise lassanként válik megkerülhetetlenné, teljesen befészkeli magát a család és a házaspár életébe, amely minden furcsaságot, hangulatváltást elnéz neki. A szerző apró finomságokkal mutatja be a család és a nevelőnő közötti érzelmileg bonyolult viszonyt, a gyűlölet, a szeretet, a vágy keveredését.
A történet ugyanakkor a mai nyugati társadalom ellentmondásaira is rávilágít, a gyereknevelés és a karrierépítés kibékíthetetlen kettős vágyára vagy az alkalmazottakkal szemben érzett uralkodási és egyben megfelelési vágyra.
A párizsi Politikatudományi Egyetemen végzett, korábban újságíróként ismertté vált szerző műve a héten, a tízedik helyen állt a francia könyveladási listákon.
Leila Slimani a tizenkettedik női szerző, aki átvehette az 1903-ban alapított Goncourt-díjat. A szüleinek ajánlotta, akiktől „az irodalom és a szabadság szeretetét” tanulta. Tavaly megjelent első regénye, a Dans le jardin de l'ogre is hatalmas közönség- és szakmai sikert aratott. A nimfomán nőről szóló történetből hamarosan film is készül.
A Goncourt-díj jelképes pénzjutalommal – csupán tíz euróval – jár, ám marketinghatása jelentős: a díjazott könyvet a francia olvasók legalább négyszázezer példányban szokták megvásárolni, de volt olyan alkotás is, amely egymillió példányos kiadást ért meg.
Egypercesek

Jókai Mór hagyatéka a digitális térben
Szabadon elérhetőek a Jókaihoz kapcsolódó műtárgyak
Könyvtári rendszerünk lelke
A hírekkel ellentétben az olvasás, a könyv egyáltalán nincs válságban ma Magyarországon
Boncasztalon a Hail Mary küldetés
Az űrutazás első ötletétől az utolsó esélyt jelentő misszióig