Leila Slimani kapta a Goncourt-díjat
Leila Slimani marokkói-francia írónő Chanson douce című regénye kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat.

A Marokkóban született harmincöt éves szerző második regénye thrillerszerűen felépített történet egy gyilkosságról, amelyben egy nevelőnő végez két, gondjaira bízott kisgyerekkel. A társadalmi nyomorról szóló kötet az elmúlt hónapok egyik legnagyobb közönségsikere a francia könyvesboltokban.
A regény egy 2012-ben New Yorkban megtörtént bűnesetet dolgoz fel. A kritikusok szerint a mű ereje elsősorban a száraz, klinikai pontosságú erős történetmesélésben, valamint a direkt és egyértelmű stílusában rejlik. Leila Slimani nem bonyolódik pszichológiai ellentmondásokba, amelyek magyarázatot adhatnának az őrült tettre.
A szerző a haláleset ismertetése után meséli el a párizsi középosztálybeli család tagjainak mindennapjait és a látszólag tökéletes bébiszitter, Louise előéletét, akinek tehetetlenségérzése fejezetről fejezetre az életundorig fokozódik.
A fiatal nőt egy háztartásbeli anya, Myriam és férje, Paul veszi fel két gyermeke mellé. A házaspár eleinte úgy érzi, igazgyöngyöt talált. A bébicsősz nemcsak a két gyerekkel, hanem a szülőkkel is törődik, főz, vasal, takarít, újjávarázsolja a család otthonát. Louise lassanként válik megkerülhetetlenné, teljesen befészkeli magát a család és a házaspár életébe, amely minden furcsaságot, hangulatváltást elnéz neki. A szerző apró finomságokkal mutatja be a család és a nevelőnő közötti érzelmileg bonyolult viszonyt, a gyűlölet, a szeretet, a vágy keveredését.
A történet ugyanakkor a mai nyugati társadalom ellentmondásaira is rávilágít, a gyereknevelés és a karrierépítés kibékíthetetlen kettős vágyára vagy az alkalmazottakkal szemben érzett uralkodási és egyben megfelelési vágyra.
A párizsi Politikatudományi Egyetemen végzett, korábban újságíróként ismertté vált szerző műve a héten, a tízedik helyen állt a francia könyveladási listákon.
Leila Slimani a tizenkettedik női szerző, aki átvehette az 1903-ban alapított Goncourt-díjat. A szüleinek ajánlotta, akiktől „az irodalom és a szabadság szeretetét” tanulta. Tavaly megjelent első regénye, a Dans le jardin de l'ogre is hatalmas közönség- és szakmai sikert aratott. A nimfomán nőről szóló történetből hamarosan film is készül.
A Goncourt-díj jelképes pénzjutalommal – csupán tíz euróval – jár, ám marketinghatása jelentős: a díjazott könyvet a francia olvasók legalább négyszázezer példányban szokták megvásárolni, de volt olyan alkotás is, amely egymillió példányos kiadást ért meg.

A Marokkóban született harmincöt éves szerző második regénye thrillerszerűen felépített történet egy gyilkosságról, amelyben egy nevelőnő végez két, gondjaira bízott kisgyerekkel. A társadalmi nyomorról szóló kötet az elmúlt hónapok egyik legnagyobb közönségsikere a francia könyvesboltokban.
A regény egy 2012-ben New Yorkban megtörtént bűnesetet dolgoz fel. A kritikusok szerint a mű ereje elsősorban a száraz, klinikai pontosságú erős történetmesélésben, valamint a direkt és egyértelmű stílusában rejlik. Leila Slimani nem bonyolódik pszichológiai ellentmondásokba, amelyek magyarázatot adhatnának az őrült tettre.
A szerző a haláleset ismertetése után meséli el a párizsi középosztálybeli család tagjainak mindennapjait és a látszólag tökéletes bébiszitter, Louise előéletét, akinek tehetetlenségérzése fejezetről fejezetre az életundorig fokozódik.
A fiatal nőt egy háztartásbeli anya, Myriam és férje, Paul veszi fel két gyermeke mellé. A házaspár eleinte úgy érzi, igazgyöngyöt talált. A bébicsősz nemcsak a két gyerekkel, hanem a szülőkkel is törődik, főz, vasal, takarít, újjávarázsolja a család otthonát. Louise lassanként válik megkerülhetetlenné, teljesen befészkeli magát a család és a házaspár életébe, amely minden furcsaságot, hangulatváltást elnéz neki. A szerző apró finomságokkal mutatja be a család és a nevelőnő közötti érzelmileg bonyolult viszonyt, a gyűlölet, a szeretet, a vágy keveredését.
A történet ugyanakkor a mai nyugati társadalom ellentmondásaira is rávilágít, a gyereknevelés és a karrierépítés kibékíthetetlen kettős vágyára vagy az alkalmazottakkal szemben érzett uralkodási és egyben megfelelési vágyra.
A párizsi Politikatudományi Egyetemen végzett, korábban újságíróként ismertté vált szerző műve a héten, a tízedik helyen állt a francia könyveladási listákon.
Leila Slimani a tizenkettedik női szerző, aki átvehette az 1903-ban alapított Goncourt-díjat. A szüleinek ajánlotta, akiktől „az irodalom és a szabadság szeretetét” tanulta. Tavaly megjelent első regénye, a Dans le jardin de l'ogre is hatalmas közönség- és szakmai sikert aratott. A nimfomán nőről szóló történetből hamarosan film is készül.
A Goncourt-díj jelképes pénzjutalommal – csupán tíz euróval – jár, ám marketinghatása jelentős: a díjazott könyvet a francia olvasók legalább négyszázezer példányban szokták megvásárolni, de volt olyan alkotás is, amely egymillió példányos kiadást ért meg.
Egypercesek

Önreflexió, emlékezés, belső utazás
Irodalmi kvízzel, koncertekkel és szubjektív tárlatvezetésekkel is készül a PIM a Múzeumok Éjszakájára
Mi lesz a hagyatékokkal?
Könyves hagyatékok, gyűjtemények feldolgozása áll a közelgő tanácskozás fókuszában
Korszak és költő
Kormos Istvánról rendez műhelykonferenciát a PIM